Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Ifi Magánjogi Döntvénytár. magánvégrendelel a végrendelkező kézjegyével, e melle tett névaláírásával és (i lammak ily minőségük jelzése mellett lett névaláirásával van ellátva. Az Írásbeli magánvégrendeletnek ily alakban kiállítása megfelel mindama törvényes követelmén) éknek, melyekhez annak érvényessége a keletkezésekor érvényben állott osztrák polgári törvénykönyv 579. és 581. §-ai szerint a külkellékek szempontjából kötve van. Ennek daczára alperesek kellékhiányosnak állítják a végrendeletet. Ezen állításukat alperesek nem ténybeli tudomásuk alapján tették, hanem a felperes kérelmére előzetesen kihallgatott egyik végrendeleti tanúnak 0. L.-nak vallomásából merítik. Ezenkívül bizonyítékot nem ajánlottak, noha a bizonyítás, midőn a végrendelet valódisága két.ségenkivül áll s alakilag is helyesnek tűnik fel, kérdéses kifogásukra nézve az 1868: LIV. lörvényczíkk 152. §-a szerint őket terhelné. A jelzett tanú vallomása az 1868 : LIV. tcz. 541. §-a értelmében való eljárással bizonyitékerőre emelve nincs, és döntő bizonyítéknak külömben sem lenne elfogadható. Tény ugyanis, hogy alperes közül többen már a végrendelettétel idején nagykorúak voltak ; törvényes örökösödési jogukat azonban több mint 27 éven át nem érvényesítették, hanem a hagyatékot a végrendeleti örökös birtokában és használatában hagyták, kit pedig e jog egészben véve a végrendelet nélkül nem illetett volna meg. Alperesek nem tagadták az 0. L. tanú vallomásából kitetsző azt a tényt, hogy közülök is egyik, B. Cy. alperes, a végrendelettétel alkalmával jelen volt. Mindezekkel szemben pedig a törvényes örökösödési joguk érvényesítése körül fenforgó feltűnő mulasztásnak okát adni meg sem kísérelték. E körülmények magukban véve is nyomós adatként szólnak amellett, hogy a végrendelettételnél a tanuk törvényes száma tekintetében hiány nem foroghatott fenn, s csak annál elfogadhatóbbá teszik a végrendeleti okirat alakjából alábbiak szerint felismerhető annak a ténynek a megállapítását, hogy a tanuk számában való ily hiány tényleg nem is, forgott fenn. Á végrendeletet képező okirat külalakja, a keltezés után, ugy a végrendelkező, mint a tanuk aláírása tekintetében is, teljesen szabályos térközökben történt aláírásokat mutat. E szempontból az okiraton a legelső 3 tanúnak aláírásánál a legkisebb szabálytalanság sem észlelhető, ellenkezőleg minden arra mutat, hogy e 3 tanúnak aláirása egyidőben s az okiraton látható sorrendben történt meg. 0. L. tanú vallomásából kitetszik, hogy a végrendelet írása és aláirása, ugy a végrendelkező, valamint 0. L. és L. A., tehát a 2. és 3-ik tanú által egyidejűleg történt. Ugyan-e körülménynek azonban az első helyen aláirt, most olvashatlan tanú névaláírására nézve, az aláírások említett szabályos