Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

6 Magánjogi Döntvénytár. zés kézbesítésétől számítandó határidő alatt nyújtandó be, és ha a felhívott ennek nem felel meg s a felhívó a határidő eltelte után kéri a felhívottnak a kereset értelmében való marasztalását, ugy ennek nem állja útját az, hogy a felhívott számadását ezen kérvény beadása után előterjesztette. (Ouria 1906 november 2. 1417/905. sz. a. IV. p. t.) Az ipolysági kir. törvényszék: Alperesek köteleztetnek arra, hogy a felperes és több más 1—i lakos által fűszer- és vegyeskereskedés folytatása végett alakított alkalmi egyesület részére 1000 K. tőkét s. jár. birói letétbe helyezzenek. Indokok: Az alpereseknek, mint az alkalmi egyesület elnökének s illetve üzletvezetőjének bíróilag meghagyatott, hogy az alkalmi egyesület üzlete körében 1903 május 6-tól előfordult bevételeket és kiadásokat feltüntető számadásokat a végzés kézbesítésétől számított 30 nap alatt ezen bíróságnál terjesszék elő, különben felperesnek a felhívási keresetben foglalt kérelméhez képest el fognak marasztaltatni. A kir. táblának jogerőssé vált végzését mindkét alperes 1905 május 30-án vette át; számadást azonban a kitűzött 30 napon belül vagyis június 30-ig az alperesek egyike sem terjesztett elő. Felperes 1905 július 8-án kérelmében az alpereseket a kereset értelmében egyetemleg elmarasztalni kéri. Miután alperesek a meghagyásnak a kitűzött határidőben eleget nem tettek, miután a kereseti állítás, sem a kereset, sem a per adatai által meg nem czáfoltatott: ennélfogva alpereseket a kereseti tőke s jár.-ban elmarasztalni kellett. (1905 jul. 21. 3657/905. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az elsőbiróságnak felhívottakat a számadási előterjesztésre kötelező végzését a kir. tábla helybenhagyta; minthogy pedig , a kir. tábla helybenhagyó végzése ellen, mely az összes feleknek 1905 május 30. kézbesittetett, további /elebbvitel az 1881 : LIX. tcz. 46. §. értelmében ki volt zárva, a kir. tábla végzése annak kézbesítése napján valamenynyi félre nézve jogerőre emelkedett; 2. r. felhívott tehát, ki a kir. táblai végzés kézbesítésétől számított 30 nap alatt 1905 június 29-ig számadását előterjeszteni tartozott, 1905 július 12-én a megszabott határidő letelte után nyilván elkésetten adván be számadását, az elsőbiróság az ítélet megsemmisítésére okul szolgáló alaki sérelmet nem követett el, hanem az 1881: LIX. tcz. 53. §-nak megfelelően járt el, midőn felhivónak az elkésetten előtér-