Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Mngánjorji Uihilvénytar. 3 Öröklési igén) pedig csuk létéles jogszabályra (törvény vagy szokásjog) alapitható, de sohasem törvényes tilalom hiányára. törvénykezési gyakorlatunk azonban régen elhagyta hazai jogunknak a lönénytelén gvermekekre vonatkozó ezt a merev álláspontját, meh sem a közfelfogással sem a társadalom jogérzetéve] nem volt többé összeegyeztethető. A szokásjog volt az az egyedüli jogforrás, melyre támaszkodoit. vagyis az a jogforrás, melv a nép általános jogi meggyőződésének jogalkotó erejében, a" korszellemnek a jogszabály okai átalakító és fejlesztő hatásában közvetlenül nyilvánul. Régi hazai jogunknak nagyrésze a ((meggyökerezett szokásra van alapítva*. Hazánkban a nemzők öröklését is mint sok más törvényes igazságot Verbőczy koráig csak a szokás, a megegyező közvélemény éltette. Frank I. 515 1. Verbőczyben magában is találunk hivatkozást a régi szokásnak, mint jognak ujabb szokás általi megváltoztatására. Így az 1. 111. cz. 2., 3., 4. faiban. Midőn tehát a törvénykezési gyakorlat eltért az ideigl. törvényt szabályoknak a törvénytelen gyermekek öröklési jogára vonatkozó álláspontjától, mely a törvénytelen gyermeket anyja után. valamint ez utóbbit a törvénytelen gyermek után a törvényes öröklésből kizárja, midőn a törvénytelen gyermeknek, ha törvényes gyermekkel nem versenyez, törvényes öröklési jogát és viszont az anyáét a törvénytelen gyermek után elismeri, csak a hazánkban századok óta követett jogalkotás utján haladt, elfogadva ítélkezésének zsinórmértékéül a fejlődés nyomán alakult azt az emberségesebb és engesztelékenyebb irányú közfelfogást, mely a törvénytelen gyermekeket jogi tekintetben a törvényesekkel egyenlő elbánásban kívánja részesíteni. Tehette ezt az országbírói értekezlet idevonatkozó rendelkezéseivel szemben annál is inkáb, mert reá magának az országgyűlés mindkét házának ama határozataiban talált útmutatást, melyek szerint «az országbírói értekezlet munkálata mind a bírónak, mind a feleknek, mint ideiglenes kisegítő és eligazító módszerül szolgálható)) lett ajánlva. (Képviselőház 1861 június 22-én, főrendiház 1861 július l-jén hozott határozata.) Ha tehát annak egyes rendelkezései sem a társadalom jogérzetével, sem a természet rendjén nyugvó szabályozás követelményeivel többé összhangban nem állanak, azoknak a korszellem által követelt módosítása elől a jogszolgáltatás szervei el nem zárkózhatnak. A törvénykezési gyakorlat azonban, mely szakított a régi szokásjognak merev álláspontjával, nem állhat meg azon a fél uton, mely szerint a törvénytelen gyermek csak akkor tarthat igényt anyja után a törvényes öröklésre, ha annak törvényes leszármazói nincsenek, mert ugyanazok a kényszerítő okok, me-