Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Dönt vénytá r. 93 lével, többi intézkedései, tehát a 12. §-4ba foglalt intézkedései is érvényben hagyattak; hogy a házasfeleknek a házasság alalli közszerzeményhezi törvényes közös tulajdoni joga a házasság kötésekor létezett törvények szerint ítélendő meg. Minthogy pedig a osztr. polg. tvkvnek. amely a felperes házasságra lépése­kor érvényben volt 1233. §. értelmében a házassági összekötte­tés a házastársak közt vagyonközösséget magában még nem ala­pit, az 1237. §. szerint pedig külön egyezség hiányában arra, amit az egyik fél a házasság alatt szerez, vagy bármi módon nyer, a másiknak igénye nincsen : ennélfogva a felperesnek há­zassági szerződés hiányában sem lehetne igénye a férje vagyo­nára. A II) a. 5. p.-ja pedig több haszonélvezetet biztosit a fel­peresnek, mint amennyire az osztr. polg. törvkv. 757. §-a sze­rint igénye lehetne, amennyiben az örökhagyónak 4 gyermeke maradt. A házasságkötés idejében fennállott törvényeknél nem hátrányosabb, sőt annál előnyösebb vagyoni igényeket biztosító H) a. szerződésnek gyámhatósági jóváhagyására tehát, nemcsak azért nem volt szükség, mert ezt az osztr. polg. törvkv. meg nem követeli, hanem azért is, mert ez a felperesnek az akkori törvények alapján igényelhető jogait nem sértette. Nem bir alap­pal felperes ama támadása sem, hogy a H) a. az orsz. bir. ért. 6. §-a vagy az 1876 : XVI. tcz. 37. §-a értelmében az érvényét feltétlenül elvesztette. Ez a vitatás csak akkor lehetne alapos, hogyha a ff) a. végrendelet lenne. Ez azonban nem végrendelet, hanem az 5. p-ban az osztr. polg. törvkv. 1217. §-a értelmé­ben kiállított olyan házasulási egyezmény, amely a házastársak közt a halálesetre határozott életfogytiglani haszonélvezetet sza­bályozza. Az a körülmény, hogy bár a szerződés 5. p. szerint a felperest már, mint az ott körülirt igény nem illeti meg, de en­nek daczára M. A.-nak szabadságában áll a nejének további vég­rendeleti kedvezményeket tenni, a II) a. 5. p.-ját nem teszi vég­rendeleti intézkedéssé. De külömben is kiemelendő az, hogyha a ff) a. érvénytelen is lenne, a felperes többet még akkor sem követelhetne a férje vagyonából, minthogy a házasságkötés ide­jében volt törvények neki ennél több igényt nem biztosítanak. Az a vitatása is alaptalan, hogy a közszerzeményi igényét az 1840 : VIII. tcz. 8. §-a is megállapítja, mert a házasságkötés idején az nem volt érvényben, de ez külömben is szövege szerint csak a jobbágyokra alkalmazható. Mindezeknél fogva a rendelkező rész szerint határozni kellett. (1906 január 25. 48,226/905.1 A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helyben­hagyja­indokok: A ff) a. okirat az annak kiállítása idején érvény­ben volt osztrák polgári törvkönyv szempontjából házassági szerző-

Next

/
Thumbnails
Contents