Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság megszűnése. 59 bontó okra hivatkozott, az életközösség visszaállítására vonatkozó birói határozatnak hivatalból való kibocsátására alapul nem szolgálhat: az elsöbiróság lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy alperest a 8937. sz. határozattal, felperes kérelme nélkül, az életközösségnek visszaállítására felhívta és utóbb eme szakasz alapján a házasságot és pedig a feleknek minden további meghallgatása nélkül felbontotta; a másodbiróság pedig azzal, hogy az elsőbiróságnak eljárását és ítéletét helybenhagyta s így az 1881: LIX. t.-c. 39. §. a) p. alapján mindkét alsóbiróság ítéletét s a megelőzően 8937/1896. sz. elsőfokú határozatot hivatalból megsemmisíteni s az elsőbiróságot megfelelő szabályszerű eljárásra utasítani kellett (C. 97. máj. 14. 1804. M. 15.070.) Curia: A H. T. 77. §. a) pontja alapján való eljárásnak abban az esetben van helye, ba jogos ok nélkül elhagyott házastárs hajlandó az őt elbagyó házastárssal a házasságot folytatni és e célból a bírósághoz folyamodik, hogy a házasélet viszszaállítására bíróilag felhivassék. Ily esetben az elhagyás ténye helyhatósági bizonyítvánnyal igazoltatván, az eljárás kérvénnyel indíttatik meg és a bíróság tárgyalást előlegesen nem tarthat, hanem a felhívási végzést az ellenfél meghallgatása nélkül adja ki. Jelen esetben azonban felperes kérvényében nemcsak nem nyilvánította azt, hogy ő férjével a házaséletet folytatni kívánja, sőt kifejezetten abból a hibás nézetből indult ki, hogy elválhatás és nem a házassági életközösség céljából tartozik férjét a házasélet folytatására szorítani. Ily alapon azonban felhívási végzés nem volt kiadható. S minthogy ennek dacára az eljáró kir. törvényszék a H. T. 77. §-ával össze nem egyeztethető módon hozott oly végzés, mellyel mindkét fél köteleztetett a házasélet visszaállítására s ebből folyólag a felperes részéről beadott kereset sem alkalmas arra, bogy annak alapján érdemleges ítélet legyen hozható, annál fogva mindkét alsóbirósági Ítéletet és a szabálytalan eljárást meg kellett semmisíteni. (C. 97. okt. 5. 1166. M. 15,071.) Felperes kérvényében világosan kijelentette, hogy nem akarja az előtte utált ember (alperes) nevét tovább viselni, nem akar névleg sem neje lenni egy haszontalan, léha embernek, hanem válni akar tőle; kijelentette azt is, hogy alperest az életközösség visszaállítására köteleztetni csak azért kéri, mert ez az 1894: XXXI. L-c. 77. §. a) pontja szerint kötelessége. Nyilvánvaló ezekből, hogy felperes az életközösséget alperessel visszaállítani nem hajlandó. Tekintve pedig, hogy az idézett törvényszakasz alkalmazhatóságának előfeltételét az képezi, hogy az a házasfél, kit házastársa állítólag jogos ok nélkül elhagyott, a házastársi életközösséget folytatni a maga részéről hajlandó legyen, ez az előfeltétel azonban a jelen esetben fenn nem forog: ez okból felperest keresetével elutasítani stb. (C. 98 ápr. 6. 5737. M. 15.064.)