Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A gyámság vége. 605 V. ö. MT. 395. §. V. ö. Gyt. 131—137. §§. Végrehajtható közokirat: 1912: LIV. t.-c. 31. §. 7. p 1881; LX. t.-c. 1. §. h) p. 408. §. Ha a gyám végjelentése és végszámadása ellen észrevétel nem merült fel vagy megállapodással vagy más módon kiegyenlítést nyert és a gyám a gyámolt vagyonát az önjogúvá vált gyámoltnak vagy a gyámolt örökösének vagy annak a rendelkezésére bocsátotta, akinek a vagyon kezelése alá kerül, a gyámhatóság a gyám felmentését kimondja. V. Ö. MT. 409. §. 409. §. A gyámnak gyámhatósági felmentése nem zárja ki a gyám ellen törvényes felelőssége alapján támasztható követeléseknek birói úton érvényesítését. A gyám ellen felelőssége alapján támasztható követelések azonban a végszámadásnak és a felmentést kimondó vagy a birói útra utasító határozatnak közlésétől egy év alatt elévülnek. Számadási hiba vagy oly ok alapján támasztható követelés, amely csak az előbbi bekezdésben megszabott egy év után volt felfedezhető, a számadási hibának vagy a felelősség alapjául szolgáló egyéb oknak felfedezésétől számított egy év alatt évül el, hacsak a felfedezéskor a rendes elévülési idő még el nem telt volna. A gyám tiltott cselekményéből származó kártérítési követelések az ily követelésekre megállapított rendes elévülési idő alatt évülnek el. V. ö. MT. 408. §. Rendes elévülési idő: MT. 1283. §. Tiltott cselekményből eredő kártérítési igény elévülése: MT. 1288., 1308. §§. Gyám törvényes felelőssége: MT. 353. §. V. ö. Gyt. 137. §.