Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

606 Gondnokság. ÖTÖDIK CIM. Gondnokság. Első fejezet. Gondnokság alá helyezett nagykorúak gondnoka. 410. §. A gyámhatóság gondnokot rendel oly nagykorú részére, akit a bíróság elmebaj, fogyatékos elmetehetség, tékozlás, iszákosság vagy az iszákossággal egy tekintet alá eső ok miatt gondnokság alá helyezett (gyámgondnok). V. ö. MT. 18. §., fent I. 192. s k. II. V. ö. Gyt. 28., 31. §§., Pp. 702. s k. §§. 411. §. A gyámgondnok jogállása általában ugyanaz, mint a gyámé. Erre a gondnokságra — a hivatali, az intézeti és a hivatásos gyámságra vonatkozó szabályok kivételével — a gyámság szabályait kell az alábbi §-okból folyó eltérésekkel megfelelően alkalmazni. Hivatali, intézeti gyámság: MT. 341. §. Hivatásos gyámság: MT. 342. §. 412. §. A gondnokság viselése elsősorban a házastársat illeti, kivéve ha a házastársak között a házassági életközösség megszakadt. A gondnokság viselése törvényes származású nagykorú fölött másodsorban az atyát, harmadsorban az anyát illeti; utánuk az atyai nagyatya s ez után az anyai hagyatya következik. Házasságon kivül származott nagykorú fölött a gondnokság viselése másodsorban az anyát, harmadsorban az anyai nagyatyát illeti. Ha a gondnokság alá helyezettet örökbefogadták, vérszerinti szülőjét csak akkor illeti a gondnokság viselése, ha a szülő házastársa az örökbefogadó.