Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

42 Házassági jog. megtámadás alapjául felhozott megtévesztés tehát kimutatva nem lévén és más megtévesztést a felperes fel nem hozván, a házasság ezen az alapon fel nem bontható, de nem bontható fel ez a házasság az idézett törvény 80. §-a alapján sem, mert a felperes az alperes ellen olyan bontó tényt sem mutatott fel, amelyből az alperesnek a felperes irányában való állítólagos rossz bánásmódja és alperessel való életközösség elviselhetetlen volta kitűnnék; mert egymagában véve azzal, hogy az alperes a tárgyalásra meg nem jelent, az említett rossz bánásmód és az az által okozott sértés ténye, továbbá az életközösségnek elviselhetetlen volta kimutatottnak nem tekinhető. Curia: Helybenhagyja (99. jun. 9-én 1430. M. XII.). A nemi tekintetben való érintetlenség (szűziesség) egymagában véve a nőnek nem képezi oly lényeges személyi tulajdonságát, melyre nézve, még ha bizonyíttatott volna is a megtévesztés, ez az 1894: XXXI. t.-c. 55. §-a értelmében a házasság érvénytelenítésére alapul szolgálhatna. (C. 98. ápr. 6. 5759. M. 15044.). Érvénytelennek nyilvánította a házasságot a H. T. 55. §-a alapján, mert alperes nő és annak szülői felperes férj előtt nemcsak a házasság kötése előtt, de később ennek tartama alatt is eltitkolták azt, hogy alperes nő gyógyíthatatlan epilepsiában szenved. (C. 901. márc. 14. 46. M XII.). Az, hogy alperes már az egybekelés előtt eskórban szenvedett s ezen baját tudva, felperes előtt elhallgatta, ez nem a házasság felbontására, hanem érvénytelenítésére szolgálhat alapul (C. 1901. május 7. 1302. M. XII.). Az a körülmény, hogy a nő elhallgatta, hogy évekkel a házasság megkötése előtt idegen helyen fiú gyermeket szült, nem képez megtévesztést és nem ok a házasság érvénytelenítésére. (3700/1902., Dt. 3. f. XXIII. 7.) Az epilepsziának puszta elhallgatása az egyik házasulandó fél és hozzátartozói részéről megállapítja a házassági törvény 55. §-ában körülírt megtévesztést. (2289/1902.. Dt. 3. f. XXIII. 30.) Magában véve az a körülmény, hogy a férj nejét az első közösüléskor nemileg nem érintetlennek találta, sem a házasság érvénytelenségének kimondására, sem a házasság felbontására önálló jogi alapul nem szolgálhat, mert az a házasság céljainak megfelelő életközösség folytatását ki nem zárja. Elutasíttatott felperes keresetével azért is, mert nem volt megállapítható, hogy neje a házasság megkötése előtt nemi betegségben szenvedett s eme fogyatkozását eltitkolta s így felperest a saját lényeges tulajdonságaira nézve tévedésbe ejtette. (1903. okt. 20. 4042., Dt. 3. f. XXV. 175.) Az a körülmény, hogy a feleség és hozzátartozói nem közölték a férjjel azt, hogy családjukban öröklékeny természetű elmebetegségi esetek fordultak elő, egymagában véve annál ke-