Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

40 Házassági jog. a gyermek 1897. május 23. s így a házasságkötés idejétől számított 3. hó végén születelt, felperest mégis mindkét alsófoku bíróság ítéletének megváltoztatásával az 1894: XXXI. t.-c. 54. §-ának e) pontjára alapított keresetével elutasítani kellett, mert a házasság érvénytelenítését célzó pereknek jogi természeténél fogva, a házasfeleknek előterjesztése önálló teljes bizonyítékot nem képezhet; mely szabály alól azok az esetek sem képeznek kivételt, midőn ily kereset alapjául felperes a megtévesztés okát hozza fel, felperes pedig nem hozott fel oly adatokat, melyek a házasfelek előterjesztéseit támogatnák; felperes megtévesztése tehát s ebből kifolyólag a házasság érvénytelenítése kizárólag az alperes beismerése alapján, annál kevésbbé volt kimondható, mert a felek az 1899. nov. 24-én tartott tárgyaláskor maguk úgy nyilatkoztak, hogy a házasságot attól az időtől kezdve még két hétig folytatták, amikor alperes bevallotta, hogy mástól van teherbe ejtve. (C. 900. dec. 5. 4536. M. XII.). Abból a ténykörülményből, hogy alp. csak a házasság megkötése utáni 8. hónapban szült gyermeket, nem állapítható az a döntő ténykörülmény, hogy alp. a házasság kötésekor mástól volt teherbe ejtve (C.904. jun. 8. 3987.). Cz. I. tanúnak esküvel megerősített vallomásával bizonyítva van azon ténykörülmény, miszerint a házasság megkötése előtt tanú felp.-nek tudomására hozta azt, hogy alp. terhes állapotban van, ennélfogva tekintve, hogy ennek tudatában lépett felp. házasságra alp.-el és hogy a házasság megkctc-e után, saját beismerése szerint felp. azonnal meggyőződött alp.-nek előrehaladt terhes állapotáról és mindennek dacára a házas együttélést és házassági elhálást huzamosabb ideig folytatta, meg kellett állapítani, hogy alp. ezen cselekményével alp. nőnek terhes állapotát, valamint enek következményéül született gyermeket a magáénak elfogadta; ily körülmények között tehát felp. az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. e) pontja alapján nem jogosult arra, hogy a házasság érvényességét megtámadhassa. valamint arra sem, hogy a házasság tartama alatt született gyermek törvénytelen származásának kimondását szorgalmazhassa; miért is a másodbiróság ítéletét a h ázasság érvénye felett rendelkező részében ezen indokból L. L. s illetően a K. K. E. nevü gyermek törvénytelen származását feltételezetten kimondó mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni kellett. (C. 904. dec. 6. 3584.). Érvénytelennek mondatott ki a házasság, mert alperes a közösülés rendes és eredményes végzésére már a házasság megkötésekor képtelen volt. Bár a kereset a házasság megkötése után három évre adatott be, a kereseti jog megállapíttatott, valónak fogadtatván el a felperesnek az ártatlan nőiesség fogalmára alapított indokolása, hogy a házassági tartozás tulajdonképpeni voltát s a férjnek arra alkalmatlanságát csak utóbb a kereset beadása előtt nem sokkal ismerte fel. (C. P. III. 1611/1909., Mj. Dt. III. 171.)