Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság érvénytelensége. 39 kerestét, tekintve, hogy mindkét alsóbiróság csupán a kereseti jog megszűnése okából utasította el felperes keresetét, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni s a kir. törvényszéket a keresetnek érdemi elbírálására utasítani kellett. (C. 1901. febr. 27. 7138/900. M. XII.). Alperes (férfi) már a házasság megkötésekor állandóan képtelen lévén a házassági tartozás teljesítésére: a házasság az 54. §. c) p. alapján érvénytelennek mondatott ki. (C. 904. jan. 21. 7681.). Habár az alsóbiróság ténymegállapítása szerint alp. éjjeli vizömlésben szenved és alp.-nek ez a betegsége már a házasság kötésekor is megvolt; minthogy azonban felp. arra nézve, hogy alp. eme betegsége miatt a házassági tartozás teljesítésére állandóan képtelen, bizonyítékot nem szolgáltatott; minthogy továbbá az alp.-nél megállapított betegség nem vonatkozik alp.nek lényeges személyi tulajdonságaira, felp. a közte s alp. között létrejött házasságot az 1894: XXXI. t.-c-nek sem 54. §. c) pontja, sem 55. §-a alapján megtámadni nem jogosult. Ezeknélfogva mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni és felp.-t keresetével elutasítani kellett. (C. 1904. nov. 3. 6442. sz.) Felperes 1895. június 28-án beadott keresetében az alperestől leendő végelválasztásnak kimondása mellett házasságát megsemmisíttetni kérte, az 1895. okt. 15-én tartott törvényszéki tárgyaláskor pedig, az időközben hatályba lépett 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §. c) pontja alapján azért támadta meg házasságát, mert alperes egybekelésük után 6 hó és 4 nap múlva gyermeket szült, amely gyermek az E) alatti orvosi bizonyítvány szerint a méhben teljes kifejlődést elért és a terhesség kilencedik hónapjában született. Tekintve, hogy az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. c) pontja alapján a házasság csak akkor támadható meg, ha a nő a házasság megkötésekor mástól volt házasságon kivül teherbe ejtve, felperes azonban ezt a körülményt nem bizonyította, amennyiben az e tekintetben felperes által megnevezett öt tanú arról, hogy alperesnek férjhezmenetele előtt bárkivel is szerelmi viszonya lett volna, tudomásuk nincs; alperesnek az 1895. október 15-iki tárgyaláskor tett az a beismerése pedig, hogy felperessel házasságuk megkötése előtt nem közösült, egymagában véve annál kevésbbé szolgálhat bizonyítékul arra nézve, hogy esetleg mástól ejtethetett volna teherbe, mert ugyanakkor tagadta azt, hogy férjhezmenetele előtt bárkivel is nemileg közösült volna és az ellenkező nem igazoltatott: keresetével elutasítani kellett (C. 98. márc. 21. 6781. M. 15043.). Felperes keresetében azt állította, hogy alperessel 1896. év végén ismerkedett meg, továbbá, hogy a házasság megkötésekor vagyis 1897. február 28-án nem tudta, hogy neje mástól teherbe van ejtve, mert ez utóbbi azt csak 2 hó múlva vallotta be s felperes azután nejét május havában házától elbocsátotta. Habár