Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

38 Házassági jog. bontását kérte és ebbeli kérelméhez a birói békéltetéseknél és tárgyalásoknál is raagszkodott, minélfogva a kir. törvényszék helytelenül s szabálytalanul járt el ugyanazzal, hogy 1899. szept. 27-én 13.938. sz. a. hozott végzésével, a kereseti jogalapon túlterjeszkedve a bontási keresetet megtámadási keresetnek minősítette és hivatalból utalva az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. c) pontjára, a tárgyalásnak ezen irányban való kiegészítését elrendelte; de minthogy a felperes az 1889. okt. 26-án tartott tárgyaláskor a jogalapváltoztatáshoz hozzájárult és keresetét ekkor már az 54. §. c) pontjára alapította, keresete e helyen is mint a házasság érvénytelenítésére irányult megtámadási kereset volt elbírálandó. Tekintve pedig, hogy a peres felek közötti házasság 1893. dec. 15-én köttetett, Jelperes azonban az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. c) pontjára alapított kérelmét csak 1899. okt. 26-án terjesztette elő, valamint tekintve, h. felperes az alperesnek állítólagos nősztehetetlenségét és az erre vonatkozó tévedést a megtámadási kérelem előterjesztését megelőzően egy esztendőt meghaladó időnél előbb felismerte, mert nemcsak az 1898. ápr. 19-én 6476. sz. a. beadott bontási keresetében, hanem már az 1894. ápr. 7-én 5470. sz. a. folyamatba tett válóperében is egyik bontó okként alperesnek állítólagos nősztehetetlenségét kívánta érvényesíteni; tekintve végül, hogy a házasság felbontása iránt indított kereset a házasság megtámadására e törvényben megszabott elévülési idő nem szakítja meg: felperest az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. c) pontjára alapított kérelmével, az 54. §. 1. bek. és c) p., valamint a 145, §. alapján elutasítani kellett (C. 1900. márc. 22-én 1550.). Előre bocsátva azt, hogy habár a peres házastársak külföldön kötöttek házasságot és Magyarországban soha együtt nem laktak, az elsőfokú bíróságnak illetékessége és hatásköre a m. kir. igazságügyminiszter 423/99. sz. biróküldési rendelete alapján megállapítandó volt: felperesnek az 1897. évi május 2-án Bécsben kötött házasság érvénytelenítése iránt, az 1894: XXXI. t.-c. 54. §-ának c) pontjára alapított megtámadási joga az 57. §. alapján időmúlás miatt megszűntnek nem volt kimondható; mert igaz ugyan, hogy felperes abból a körülményből, hogy alperes az 1897. évi október 16-ig tartó együttélésük ideje alatt felperes irányában a házastársi tartozását nem teljesítette, alaposan következtethette azt, hogy alperes a házastársi tartozás teljesítésére képtelen, de hogy alperes erre már a házasság kötésekor és állandóan képtelen volt, erről csak akkor szerezhetett felperes minden kétséget kizáró módon biztos tudomást, midőn ez a házasság érvénytelenítése iránt a bécsi cs. kir. orsz. törvényszék előtt folyamatba tett perben mindkét házasfélnek orvosszakértői ismételt megvízsgáltatása után első és másodbirótlag ítéletben megállapíttatott. (1898. szeptember 30. 75/98. sz. a.) Minthogy pedig felperes ezen időponttól számítva 1 éven belül 1899. évi január hó 27-én 3150. sz. a. beadta megtámadási