Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)
8 Házassági jog. önállóan adhatja meg a jóváhagyást, mint a miniszter a fölmentést: egyik sem pótolja a másikat, de épp úgy egyik sem függ a másiktól. Törvényes sorrend e tekintetben nincs megállapítva. De mig az igazságügyminiszter a fölmentések tekintetében reá ruházott föltétlen discretionális jognál fogva és adott esetekben a közérdek szempontjából (pl. fejletlen korú szülőtlen árva fiuknál) a fölmentés megadását a gyámhatósági jóváhagyástól teheti függővé, ép úgy, mint ahogy a fölmentés megadása előtt a törvényes képviselői és a szülői beleegyezést megkívánhatja, melyeknek a gyámhatósági jóváhagyás és beleegyezés csak pótlékát képezi: addig a gyámhatóságnak nincs joga az ellenkező megkövetelésére. A H. T, 10. §-a szerint ugyanis a gyámhatóság a jóváhagyás feletti határozathozatalnál kizárólag a kiskorú érdekeit köteles szem előtt tartani, vagyis határozott korlátokhoz van kötve és határozatának indokait máshonnan, mint a kiskorú érdekköréből nem merítheti. A gyámhatóság tehát a kért jóváhagyás tárgyában a fejletlen kiskorú érdekeinek mérlegelése mellett feltétlenül határozni tartozik akkor is, ha a kiskorú a 7. §. akadálya alól fölmentést még nem nyert. Tanácsos azonban ily esetben a jóváhagyás szövegében kifejezetten kijelenteni, hogy jóváhagyás nem mentesíti a kiskorút a 7. §-ban meghatározott akadály alól. Tájékozásul megjegyzem, hogy az igazságügyminiszter ur a gyámhatósági jóváhagyás igazolását oly husz éven alóli szülőtlen kiskorúaktól kívánja meg, akiknek törvényes képviselője nincs szabályszerűen gyámi rendelvénnyel igazolva, vagy akiknek részére a törvényes képviselői beleegyezés nem csatoltatott. Amennyiben pedig a gyámi minőség gyámi rendelvénnyel és a törvényes képviselői beleegyezés is igazoltatik; az igaszágügyminiszter ur ily esetekben az 1894. évi XXXI. t.-c. 7. §-ában meghatározott házassági akadály alól való felmentést meg szokta adni, hozzátéve mindig azt a megszorítási záradékot, hogy a szóbanforgó felmentés nem mentesíti a házasulót a házasságkötés törvényszabta többi kellékeinek, különösen az 1894. évi XXXI. t.-c. 8. §-a szerinti gyámhatósági jóváhagyásnak igazolása alól. Mindezek alapján utasítom az árvaszéket, hogy előforduló konkrét esetekben a beterjesztett adatok nyomán és a kiskorú érdekeit tartva szem előtt határozzon a gyámhatósági jóváhagyás, illetőleg a 8. § utolsó bekezdése szerinti beleegyezés tekintetében és hogy teljesen mellőzze ily esetekben a gyámhatóságra különben sem tartozó azt a kérdést, hogy gyámhatósági jóváhagyást igénylő a fejletlen kor alóli felmentést az igazságügyminiszter úrtól már megkapta-e vagy sem? (Bm. 1896. márc. 16-án. 15.193. sz.) 8. §. Kiskorú nem köthet házasságot törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül. Husz éven aluli kiskorú házasságához, ha törvényes