Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

2 Házassági jog. 1894: XXXI. TÖRVÉNYCIKK, a házassági jogról. (Szentesítést nyert 1894. évi december hó 9-én. — Kihirdettetett az ,,Országos Törvénytár"-ban 1894. évi december hó 18-án.) I. FEJEZET. Eljegyzés. 1. §. Az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére. V. ö. MT. 945. §. 2. §. Bármely teljesítés kikötése arra az esetre, ha a jegyesek a házasságot meg nem kötnék, semmis. C. A kereset szerint az alperes, aki a felperessel előzőleg szerelmi viszonyt folytatott, sőt azt feleségül meg is kérte, utóbb azonban ezt a viszonyt egyoldalulag megszakította — az 1919. december havában arra kötelezte magát, hogy mig a felperest feleségül veheti, vagy mig az alperes máshoz férjhez nem megy, addig is az alperes a felperest havi 1000 K-val fogja segélyezni. Alperes azonban ebbeli kötelezettségének csak az 1919. évi december havában 1000 K, 1920. évi január havában pedig 250 K. erejéig tevén eleget, a felperes őt, a kereset indításáig már lejárt és ezután már lejárandó részleteknek megfizetésére kérte kötelezni. Kétségtelen, hogy a fenntebb kiemelt tényállásokból az, hogy a felek közt az alperes magatartása következtében megszűnt jegyességből kifolyóan keletkezett az a szerződés, amelynek alapján felperes az alperest havi 1000 K. segélyeknek, helyesebben tartási díjnak megfizetésére kötelezni kérte. Az ilykép létrejött szerződés azonban semmis azért, mert a kikötött és fizetni kötelezett tartásdíjnak nyilvánvaló célja az, hogy az alperest akár előbb, akár utóbb, de a házasság megkötésére késztesse. Már pedig az ily célzatú szerződés nyilvánvalóan a házasságkötés szabadságának jogelvébe ütközik s épen ezért lévén semmis, birói jogsegélyben nem részesíthető. (1921 jun. 27. III. 1923., Uj Dt. 1916/24. 231. sz.) A H. T. 2. és 3. §-ainak a rendelkezése nem zárja ki azt, hogy a házassági ígéretet be nem váltó, illetőleg az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépett féltől a másik fél az általános magánjogi szabályok alapján kártérítést és elégtételt követelhessen az utóbb idézett törvényszakaszban nem említett, de az alapos ok nélkül való visszalépésből keletkező más jogcímeken. (85/1920 M. Tára I. 69.)