Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság megszűnése. 85 nem indíthat, nem kérheti a H. T. 77. §. b) pontja alapján a házassági életközösség visszaállítására kötelező birói határozat kibocsátását sem. (Rp. 8479/1915., MD. X. 93.) 78. §. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa élete ellen tört, vagy kit házastársa testi épségét avagy egészségét veszélyeztető módon szándékosan súlyosan bántalmazott. Különélés rendszerint elrendelendő: H. T. 99. §. Eljárás: Pp. 665. §.; a fellebbezési eljárásban: Pp. 677, §. 5. bek.; felülvizsgálat során: Pp. 680. §. V. ö. 13. §., 80. §. a) p., 83., 105. §§. Az alperes által a különélés megkezdése előtt egy izben részeg állapotban elkövetett sértés egymagában oly súlyos természetű sérelmes magaviseletnek nem tekinthető, hogy az felperes különélését feltétlenül indokolná akkor, amidőn alperes a felperest rövid idő után a közös háztartásba visszahívta s ezzel a részeg állapotban elkövetett hibáját helyrehozni kívánta. A peres felek társadalmi állásában levő egyének között egyszeri civakodásnak, még ha az tettlegessé fajul is, ha az az 1894. évi XXXI. t.-c. 78. §-ában körülirt bántalmazás ismérveivel nem bir, oly fontosságot tulajdonítani nem lehet, hogy azt a mindkét félre nézve a megélhetés és családi viszonyok tekintetében még súlyosabb következményekkel járó különélésre elegendő indokul bíróilag elfogadni lehetne, különben pedig a házasság erkölcsi oldalát tekintve, a házasfelek oly kisebbszerü bántalmazást, melyek a házasság fenntartását lehetetlenné nem teszik, egymásnak elnézni tartoznak s azt a különélésre ürügyül fel nem használhatják. (C. 98. szept. 1. I. G. 184. M. 16248.) Ha az alperes részéről 2.:/: alatt csatolt 1896. évi április 7-én kiállított bizonyítvány tartalmával szemben, a per adatai alapján bizonyítottnak volna tekinthető felperesnek az az állítása, hogy alperes a házasságkötés napján, vagyis 1896. évi február 11-én nemi betegségben szenvedett és felperest ezzel a betegséggel megfertőztette, felperest az 1894: XXXI. t.-c. 78. §-ára alapított keresetével el kellett utasítani; mert magában véve az a körülmény, hogy a férj, noha nemi betegségben szenvedett, nejével mégis a házasság megkötését követő napokban közösült, a nő testi épségét avagy egészségét veszélyeztető s az idézett §. rendelkezése alá vonható súlyos bántalmazásnak nem minősíthető. De nem volt a keresetnek az idézett t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján sem hely adható, mert a 2:1: alatt csatolt, tartalmára nézve íeloeres részéről nem vitatott bizonyítvány szerint a házasság megkötését követő két hónapban teljesen egészségesnek találtatott, ezzel szemben pedig a per adataival hitelt érdemlő módon nincs bizonyítva, hogy alperes a házasság megkötése idején fertőzést eredményezhető nemi betegségben szen-