Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

40 Bevezető szabályok, met és az országgyűlésre törvényesen egybegyűlt országos karokat és rendeket közösen illeti s rajtok kivül nem gyakorolható: Ő szent felsége magától és önként elismeri s kegyesen kijelentette, hogy Ő a rendek ezen jogát sértetlenül megtartandja és amint azt dicsőült elődeitől kapta, azonképpen csorbítatlanul szállítandja át felséges utódaira, biztosítván az ország karait és rendéit, hogy sohasem fogja az országot és a kapcsolt részeket rendeletekkel vagy úgynevezett pátensekkel, melyek különben is az országnak soha egy törvényszékén sem fogadhatók el, kormányozni; pátensek kiadása csupán azon esetre tartatván fönn, midőn a törvénynyel egyébként megegyező dolgokban, a kellő eredménynyel való kihirdetés egyedül ez uton lenne eszközölhető. V. ö. 1635: XVII. t.-c. 1869: IV. t.-c. 19. §. A bíró a törvények, a törvények alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és Ítélni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben a bíró ítél. Hk. 11. Rész. 5. cim. A rendeletek és statútumok kiket köteleznek? Továbbá, ha azt kérdezzük, hogy a rendeletek és a végzemények kit köteleznek? tudnunk kell, hogy első sorban magát a fejedelmet kötelezik, a ki azokat a nép kívánságára közre adta, miként a közmondás tartja: „vesd magad alá a törvénynek, a melyet magad hoztál". Mást tartunk a pápáról és a római császárról, a kikről e részben semmi szó sincsen. HK. II. R. 5. c. 2. §. Azután köteleznek (t. i. a törvények) mindenkit, a ki a fejedelem joghatóságának alá van vetve. 3. §. És nem csak ezeket, hanem mindazokat az idegeneket is, a kik ebben az országban tartózkodnak. HK. II. R. 5. c. 5. §. A bentlakókra nézve pedig bárminő rendűek, méltóságuak és rangúak legyenek, a statútumok közzétételének ideje elégséges. És ilyen módon sem a belföldiek, sem az idegenek magukat nem menthetik, mert: „a ki Rómában van, annak római szokások szerint kell élnie." Törvényeink szentesítő záradéka így szól: „Mi e törvénycikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által meg-