Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Magánjog forrásai. Törvény. 39 ságra kérni. Büntet, mint például: a ki embert öl, feje essék le. Néha pedig parancsol; mint: szeresd a te Uradat Istenedet. Innét a vers: Quatuor ex verbis virtutes coliige legis: Permittit, punit, imperat atque vetat. Hk. II. Rész. 3. cim. Kik alkothatnak törvényeket és statútumokat? Immár azt a kérdést veszem fejeteegtés alá: vájjon a fejedelem törvényeket és statútumokat önmagától alkothat-e, avagy a nép beleegyezésének is szükséges hozzájárulnia? /. §. Mire nézve meg kell jegyeznünk, hogy jóllehet hajdan, a midőn még a magyar nemzet pogány módra élt és nem király, hanem vezér és kapitányok igazgatása alatt állott, akkor a törvényhozásnak és rendelkezésnek minden hatalma ezeknél vala. 2. §. De minekutána a katholikus hitre tértek és maguknak önként királyt választottak, úgy a törvényhozásnak, mint bármely birtok adományozásnak és minden bíráskodásnak hatalmát és jogát az uralkodással és kományzással együttesen ez ország szent koronájának, melylyel Magyarország mindenik királyát megkoronázni szokták, joghatóságra és következésképen a mi törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra ruházták át. És így ettől fogva a királyok a törvényeket a nép összehívása és megkérdezése mellett kezdették alkotni, a mint ez korunkban is történni szokott. 3. §. A fejedelem mindazáltal egyedül a maga akaratából és önkényesen, kiváltképen az isteni és természeti jogot sértő dolgokban és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet; hanem össze kell hívnia és megkérdezni a népet, ha vájjon ennek az ilyen törvények tetszenek-e vagy sem? a kik ha igennel felelnek, azontúl az ilyen végzéseket (az isteni és természeti jog mindig épségben maradván) törvényekül tartjuk meg. 4. §. Többnyire pedig, közös megegyezéssel, maga a nép is elhatároz valamit, a mit a közjóra hasznosnak itél és írásban terjeszti a fejedelem elé, kérvén, hogy erre nézve neki törvényt adjon és ha maga a fejedelem az ilyen végzéseket elfogadja és helyben hagyja, akkor az törvényerőre emelkedik s azonnal törvénynek kell tekintenünk. 5. §. Mégis mindezeket nem a nép, hanem különösen a fejedelem statútumainak mondjuk azért, mert ha a fejedelem beleegyezése és megerősítése mindkét esetben azokhoz nem járul, eme rendeleteknek semmi ereje nem leszen. Mindazáltal általános néven eme rendeleteket igen gyakran az ország végzeményeínek nevezzük, 1790: XII. t.-c. 1. bek. Hogy a törvények alkotásának, eltörlésének s magyarázásának hatalma Magayrországon s a hozzá kapcsolt részekben, az 1741: VIII. t.-c. rendeletének sérelme nélkül, a törvényesen megkoronázott fejedéi-