Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

204 Egyesség. Az adósnak oly kötelező ígérete, hogy a hitelezővel a követelés egy részének elengedése iránt színlegesen kötött egyesség dacára, annak az egész követelését kifizetendi, az ily ígéretet tevő adósra nézve joghatályos, mivel ily megállapodás feltétlenül parancsoló vagy tiltó törvénybe nem ütközik. (VET. 515. sz. 26611899.) Hogy egyesség létrejöhessen, egyfelől ajánlat tétele, másfelől annak elfogadása szükséges; ez pedig két különböző physikai személy kölcsönös nyilatkozatát feltételezi. Ha a hagyatéki tárgyaláson a feleket ugyanazon ügyvéd képviselte, nyilvánvaló, hogy vagy az ajánlat megtételére, vagy annak elfogadására szükséges physikai személy hiányzott s következően ezen alkalommal érvényes megállapodás létre nem jöhetett. (8069/1902.) Dt. 3. f. XXIII. 184. I. Az oly egyesség, amelyben a felek valamely ügyletből eredhető kölcsönös és vitássá tehető igények végleges rendezésére nézve úgy állapodnak meg, hogy abból az ügyletből utóbb egymással szemben semmiféle követeléssel fel nem lépnek; hatálya szempontjából egyes részeire nem tagolható s ily módon meg nem támadható — II. Ha az egyezkedő felek valamelyikének a tévedése oly körülményre vonatkozott, amely vitás volt, avagy amelyre a felek bizonytalanságban voltak, ez a tévedés az egyesség érvényét nem érinti. (P. VII. 3238/1918.) MD. XII. 202. Az egyességgel vállalt kötelezettség teljesítését akkor is lehet követelni, ha az egyességben foglalt kikötés értelmében az adós késedelme esetében az egyesség hatálya megszűnik és hitelezőnek joga van a bíróságon kívüli egyességgel rendezett követelés iránt korábban megindított pert folytatni. (P. IV. 6390/1929.) Grill XXIV. 696. Minthogy jogszabály, hogy az egyesség érvényét nem érinti valamely egyezkedő félnek oly körülményekre vonatkozó tévedése, amelyre a vita vagy a bizonytalanság kiterjed, felperes az egyesség érvényességét nem támadhatja meg az alapon, hogy az 1926. évi XVI. t.-c. 4. §-án kifejlődött bírói gyakorlat szerint az átértékelés alapját tevő 1914. évbeli alapilletmény magasabb összegben volt volna számításba veendő. (P. II. 1425/1930.) Grill XXIV. 697. Jogszabály, hogy az egyesség érvényességét nem érinti valamelyik egyezkedő félnek oly körülményre vonatkozó tévedése, amelyre épen a vita vagy a bizonytalanság kiterjedt, lévén az egyesség már fogalmilag is valamely vitás vagy egyébként bizonytalan jogviszonynak megállapodásszerű új rendezése. (P. VI. 3412/1930.) Grill XXV. 741.