Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1943)

130 A vétel különös nemei megfelelő nyilatkozatot kellő időben nem tesz, úgy kell tekinteni, hogy az ajánlatot, vagy ha az értéknek vegyes bíróság útján való megállapítását kérte, a bírósági eljárás során megállapított értéket elfogadja. Az ingatlan értékének megállapítására, valamint az érték megállapításával felmerülő költségekre a jelen §. esetében is megfelelő alkalmazást nyernek a megváltási eljárásnál ebben a tekintetben irányadó szabályok. (43. i)1) 1940:IV. t.-c. (kishaszonbérletek alakításáról stb.) 33. §. Az 1920:XXXVI. t.-c. 23. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki: Ha a szerző fél a tudomásulvétel kérdésében döntésre hivatott hatóság jogerős határozathozatala előtt az ingatlant birtokba veszi, az államot illető elővásárlási jog gyakorlása esetében csak a termelés folytonosságának biztosításához elkerülhetetlenül szükséges kiadásait, valamint az ingatlan állagának fenntartásához feltétlenül szükséges beruházások ellenértékét igényelheti. 24. §. Az elővásárlásra jogosulttal szemben hatálytalan az elidegenítő szerződésnek minden olyan kikötése, amely a szerződés hatályát az elővásárlás jogának nem gyakorlásától teszi függővé vagy gyakorlása esetére a kötelezettnek elállást biztosít. Ha a szerződés oly mellékszolgáltatásra is kötelez, amelyet az állam vagy az, akit a földművelésügyi miniszter az elővásárlási jog gyakorlására kijelölt, nem teljesíthet, a mellékszolgáltatás körüli érdeket az elővásárlás gyakorlása esetében megfelelő pénzösszeggel kell kiegyenlíteni. Ha fel lehet tenni, hogy a szerződés az ilyen mellékszolgáltatás nélkül is létrejött volna, a mellékszolgáltatásra vonatkozó kikötést nemlétezőnek kell tekinteni. Nemlétezőnek kell tekinteni akkor is, ha pénzben meg nem becsülhető, vagy ha a jelen törvény céljaival ellenkezik. l) V. ö. 1924 :VII. t.-c. 13. §-ával, mely a vegyesbíróság hatáskörét első fokon a tárgyaló bizottságot vezető bíróra, másod- és végső fokon az OFB-ra ruházta.