Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1942)
116 A szerződések értelmezése. Akarathiányok. Valamely jogügylet érvénytelenítésénél kényszer fenniforgására bármely fél sikorrel csak úgy hivatkozhatik, ha kimutatja, hogy a kényszer vagy az azt előidéző jogellenes fenyegetés oly természetű és közvetlen hatályú volt, hogy az ellen a törvénynyujtotta védelem teljesen kizártnak telkintendő s hogy a fenyegetőnek ahhoz, amit a fenyegetés által elérni akar, joga egyáltalában nincs s hogy így mind a cél, mind az eszköz jogtal.an. (0. 7526/1925.) A magyar jogban elfogadott szabály szerint valiamely ügylet érvényessége kényszer címén csak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése a másik fél olyan közvetlen és veszélyes fenyegetésnek hatása alatt, avagy a másik félnek valiamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek hatása alatt, avagy a másik félnek valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek ismerete és annak kihasználása mellett történt, amely fenyegetésben rejlő hátrányok az ügyletkötő testi épségét, avagy egész gazdasági létét kockáztatják és amely fenyegetésben foglalt támadás .a rendes törvényes eszközök igénybevételével el nem hárítható. (C. 7770/1025. J. H. I. 487.) Valamely ügylet hatálytalanítására alapul szolgálható kényezernek csak az olyan helyzet tekinthotő, amely általi a közvetlen fenyegető és a rendes jogvédelmi eszközökkel el nem hárítható súlyos hátrányok folytán <a> fél szabad akaratelhatározási képességétől meg van fosztva. (P. V. 109/1929.) MD. XXIV. 48. A kényszernek, hogy annak állapján valamely jogügylet érvényteleníthető legyen, közvetlen és elháríthatatlan veszéllyel kell járnia, vagyis oly természetűnek kell flennie, hogy az eüllien a törvényongedte azonnali védelem kizártnak tekintessék. — Egymagában valamely gazdasági hátrány bekövetkeztétől való félelem joghatályos kényszer megállapítására nem szolgálhat. (P. V. 52C8/1930.) MD. XXV. 139. I. Lelki kényszernek csak akkor lehet szerződést érvénytelenítő, avagy kártérítési alapul szolgáló hatása és következménye, ha az egyik fél akaratclhatározására a másik félnek valamely jogellenes magatartása, avagy fenyegetése gyakorolt az akarat szabad elhatározását kizáró lenyűgöző hatást, és e mellett ez a magatartás vagy fenyegetés olyan volt, hogy azt a kényszerített fél el r.em háríthatta. — II. A rábeszélés és kecsegtető ígéret, különösen, ha a meggondolásra hosszabb idő állott rendelkezésre, az elhatározás szabadságát ki nem zárják. (P. III. 5244/1931..) MD. XXVI. 84. 'Kényszer címén csak akkor támadható meg n jogügyleit, ha az ügyletet megkötő egyik fél akarat elhatározására i» másik félnek valamely jogellenes magatartása vaigy fenyegetése gyakorolt lenyűgöző hatást, s ©z a magaitiairtásaj, illetőleg fenyegetése olyan mérvű volt, hogy az az ügyletet megtámadó fél által efllháríithaftó miem volt. A kónysizoThelyz.oit pedig csak .akikor megtámadási ok, na arról] az ügyletikötő fél tudomással! hírt s a másik Ifölnieik ezt a
