Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

104 Díj kitűzés. heli. Ez a szabály nem érinti azt a jogát, hogy az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a neki járó díj kiadását attól követelje, aki megkapta. 1614. §. Pályadíj kitűzése csak úgy érvényes, ha a pályázati felhívásban meg van határozva az az idő, amely alatt pályázni lehet. A pályázati felhívásban azt is ki kell tenni, hogy a díj odaítélése felől ki fog dönteni, vagy hogy ki fogja kijelölni a pályabírókat. Ha ez nincs kitéve, vagy ha a pályabírók kijelölésére hivatott személy a kijelölést vagy a kijelölt egy vagy több pályabíró a döntést megtagadja vagy késlelteti vagy arra képtelen: bármelyik pályázónak vagy a díj kitűzőjének kérelmére a bíróság rendel ki szakértő pályabírákat. Pályázó nem lehet pályabíró. Ha tudományos intézet vagy egyesület tűz ki pályadíjat és a pályázati felhívás másként nem rendelkezik, az intézet vagy egyesület szabályzatának rendelkezései irányadók. Ha a pályabírók döntése szerint több pályázó egyenlően érdemes, a pályadíjból mindegyiküket egyenlő rész illeti; ha pedig a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a pályadíjat a pályázati feltételek értelmében csak egynek lehet kiadni, a sors dönt. A pályabírói döntés, amennyiben a törvénynek és a pályázati feltételeknek megfelelően jött létre, a pályázókra kötelező. 1615. §. A pályamű tulajdonát vagy a szerzői jogot a pályázó csak abban az esetben köteles a díj kitűzőjére átruházni, ha a pályázati feltételekben ki volt kötve.