Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

Díjkitüzés. 103 -t\^*ífó> ttÖ&V minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a díjat a díjkitűzés feltételei értelmében csak egynek lehet kiadni, azok között, akik a cselekményt egyidőbén vitték véghez, a sors dönt. 1611. §. Ha a feltételül szabott cselekmény valamely eredmény létrehozásában áll s az eredményt több személy közreműködése hozta létre, a díjat a közreműködés arányában kell közöttük megosztani. Az osztályt a díj kitűzője ejtheti meg. Ha ő nem akarja vagy nem képes megejteni vagy azzal késlekedik, vagy ha az osztály, amelyet tett, nyilvánvalóan méltánytalan, mindegyik jogosult a bíróságtól kérheti osztályrészének megállapítását. Ily esetben bármelyik jogosult követelheti, hogy a díj kitűzője a díjat valamennyi jogosult részére bírói letétbe helyezze vagy bírói őrizetbe adja. MjVs Ha a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a díjat a díj kitűzés feltételei értelmében csak egynek lehet kiadni, a díj azt illeti, akinek közreműködése túlnyomó; kétség esetében a sors dönt. 1612. §. Aki a neki járó díjat visszautasítja, azt úgy kell tekinteni, mintha a díjkitűzésből eredő jogot meg sem szerezte volna. A visszautasított díjilletőség a többi jogosultat 1613. §. Aki nem értesíti a díj kitűzőjét arról, hogy a feltételül szabott cselekményt véghezvitte, vagy hogy az eredmény létrehozásában közreműködött, az, ha ennek következtében más kapja meg a díjat, jogát a díjra a díj kitűzője ellen csak úgy érvényesítheti, ha ezt a díj kiadása körül vétkesség ter-