Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)

32 A vétel általános szabályai. 2. Vételár. L. alább a 8. pontot. V. ö. a KT. 338—340. §-ait a hiteljogi kötetben. 3. A vételi szerződés megkötése, a) Általában; jóváhagyás szüksége. 1884: XVII. t.-c. (ípartörvény) 51. §. Saját vagy mások készítményeit végeladás, árverés vagy más, a tömeges és gyors eladásra ingerlő módon csak az iparhatóság engedélyével szabad. Ezen engedély legföllebb három hóra terjedhet és elnyerésekor elsősorban ipari (87. §.), esetleg kereskedelmi oktatási célokra a község pénztárába: a) Budapesten 100 forint, b) 10 ezernél több lakossal bíró városokban és községekben 50 frt, c) más helyeken 20 írt1) fizetendő. Az eladás helye az ipar- és rendőrhatóság egyetértő jóváhagyása mellett engedélyezendő. Ily eladásokról rendes könyvek vezetendők, melyekben minden eladott tárgy az eladási árral együtt fel jegyzendő. E feljegyzések a hatóság által ellenőrzendők. Az eladások befejeztével a befolyt összeg tizedrésze elsősorban ipari (87. §.), esetleg kereskedelmi oktatási célokra a község pénztárába fizetendő. 52. §. Oly üzletek részére, melyeknek tulajdonosa meghalt, avagy amelyek már legalább két év óta fennállanak, üzletlebonyolítás céljából az iparhatóság végeladást, vagy árverést legföllebb hat havi időtartamra engedélyezhet és ezt az időt figyelemre méltó körülmények közt és oly föltétel alatt legföllebb egy évre meghosszabbíthatja, hogy a lebonyolításnál az iparhatóság *) 100 forint = 232 pengő; 50 forint = 116 pengő, 20 forint — 46 pengő 40 fillér aranykorona-alapon számítva.