Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kötet. (Budapest, 1934)

72 A szerződések tárgya. kalmazása szempontjából az 1878: V. t.-c. 2. §-ának rendelkezése irányadó. A jelen törvény kihirdetésének napján lép haHatálybalépésével az 1883: XXV. t.-c. 1—18. §-ai hatályukat vesztik. Az 1930: III. t.-c. 91. §. utolsó bekezdésének utolsó mondata olyképpen módosul, hogy a katonai büntető bíráskodásban az uzsora vétsége az 1878: V. t.-c. 342. §-ának esetében is hivatalból üldözendő. Kelt Budapesten, 1932. június 10. Az 1883: XXV. t.-c. tiltó rendelkezéséből kétségtelen, hogy az arra alapított kifogás nemcsak magából a hitelezésből származó kötelemre, hanem az abból folyóan eredő újított kötelemre is érvénytelenítő hatállyal felhozható. (PHT. 69. sz. 380011894.) A táblának a Curia által alapjául elfogadandó ténymegállapítása szerint K. M. hitelnyerő a kölcsönügylet megkötése és a túlságos mérvű vagyoni előnyök engedése idejében a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett építkezési vállalkozó volt — és a szóbanforgó hitelügyleteket a foglalkozása körébea kötötte meg. Minthogy pedig a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. t.-c.) 3. §-a szerint kereskedőnek tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik, s e fogalom meghatározásának az idézett törvénycikk 258., 259. §-ai, valamint a Curiának e részben követett gyakorlata szerint, különösen az építési vállalkozó foglalkozása megfelel; minthogy az 1883: XXV. t.-c. határozatát nem alkalmazhatnók az olyan kereskedelmi ügyletekre, melyek bejegyzett kereskedők, mint hitelnyerők által köttetnek; minthogy ezekből folyólag a tábla a törvénynek megfelelően határozott akkor, midőn a most idézett uzsoratörvény határozmányait a fennforgó esetre nem alkalmazta s ennélfogva a vádlottat felmentette stb. (C. 5502/1902). Az olyan szerződéses megállapodás, mely a tanítási díj ellenértékét a tanítás befejezésétől számított bizonyos éveken át elért jövedelem meghatározott százalékának lekötésében állapítja meg; érvényes. (I. G. 403/1905.) Dt. 4. f. IV. 217. A társas vállalkozásnak nem előfeltétele, hogy ahhoz a társak mindegyike tőkével vagy munkával járuljon, mert a társasviszony alapjának és részleteinek meghatározása kizáróan a tályba.