Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kötet. (Budapest, 1934)

Bánatpénz. 167 töleg a nemteljesítés miat való kártérítés iránti főkötelezettsége marad csak fenn. (Lfi. 6719/1878.) A bánatpénz jogi természetével bír az elődíjnak (Vorprámie) kikötése. Ily esetben vevő a tényleges átadást követelheti ugyan, de a kikötött elödíj megfizetése mellett az ügylettől elállhat. (C. 4140/1884.) Oly esetben, midőn bánatpénz köttetett ki, a nem teljesítő fél csak a bánatpénzét veszíti el, de tőle sem az ügylet teljesítését, sem kártérítést követelni nem lehet. (C. 1439/1889.) Bánatpénz kikötése esetében a szerződő fél elállási jogát a perben is érvényesítheti és ekkor őt egyébre, mint a bánatpénz fizetésére kötelezni nem lehet. (PHT. 78. sz. 324311896./ A bánatpénz csak tényleges visszalépés esetében követelhető és nem akkor is, ha a szerződés más okból, esetleg az egyik fél kihágásából nem mehet teljesedésbe. Az, hogy az egyik elcserélt ingatlanon terhelési és elidegenítési tilalom van feljegyezve, a szerződés teljesítését nem teszi lehetetlenné. — Egy későbbi okiratban az ekkép terhelt ingatlan tulajdonosa a másik szerződő félnek okozott költség fizetésére kötelezvén magát azzal, hogy különben a bánatpénz feléled, az említett összeg itt már nem bánatpénz, hanem kötbér jogi természetével bír, mely összeg a 8 százalékot meghaladván, pusztán az elvállalt költség összege és az 1877: VIII. t.-c. 1. és 2. §-ai értelmében a lejárat napjától 8 százalékos kamat ítélhető meg. (C. 370/1900.) Az árverési feltételekben kikötött és az árverező által tényleg letett bánatpénz nem bír azzal a jogi természettel, hogy a legtöbbet igérő árverelő az ügylettől a bánatpénz elvesztésével visszaléphet, hacsak ez a visszalépési jog az árverési feltételekben fenn nem tartatott. A fellebbezési bíróság tehát annál kevésbé alkalmazott helytelenül létező anyagi jogszabályt akkor, amikor alperest az alapon, hogy az ügylet bánatpénz letétele mellett köttetett, a visszalépésre jogosítottnak nem tekintette, mivel a nyilvános árveréseknél bánatpénznek kikötése és letétele magában véve azzal a joghatállyal, hogy a legtöbbet igérő az ügylettől a bánatpénz elvesztésével visszaléphessen, nem bír, az 1875. évi XXXVII. t.-c. 278. és 279. §-ai pedig a fennforgó esetre még azért sem alkalmazhatók, mert az ingatlanok bérlete felett keletkezett szerződések a 262. §. szerint kereskedelmi ügyletnek nem is tekinthetők. (C. 1472/1900.) Általános jogszabály, hogy ha a szerződő fél a szerződéstől szerződés szerint bánatpénz kikötése mellett elállhat és a bánatpénz fizetésének ideje valamelyes, az ő részéről szerződésszerű és a másik szerződő fél további szolgáltatása előtt, avagy ezzel egyidejűleg teljesítendő szolgáltatás meghatározott teljesítési idejétől számított időre állapíttatott meg, a szerződéstől elállás jogilag nemcsak azáltal következik be, ha az a szerződő