Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 79. §. t dása véget ért azzal, hogy a vádlottal való összecsapása után, amelyben egyikük sem sérült meg, őket barátjuk békítően szétválasztotta, a sértett pedig békülésre nyújtotta kezét. A vádlott azonban kapájával rásújtott a sértett kezére — okozván ezáltal 20 napon túl gyógyuló testi sértést — ekként most már ő vált támadóvá. Jogos védelemre pedig nem hivatkozhatik az, aki azt a helyzetet, amely őt védekezésre készteti, a saját jogellenes magatartásával idézte fel. (K. 1218/1936. J. H. X. 554.) Jogos védelem menthető túlhágása. (3. bek.) 53. A vádlott a jogos védelem határait áthágta akkor, amidőn üldözői elől menekülve, az elébe került sértettet a zsebkésével hadonászva oly erővel szúrta meg, hogy a sértett ennek következtében halálos sebet szenvedett. Csakhogy a vádlott a sértettet a tisztánlátást elhomályosító s az akaratelhatározást lenyűgöző olyan felindult lelki állapotban bántalmazta, amelyet nála egyfelől az őt ért jogtalan és közvetlen támadás, továbbá az ezt nyomban követő súlyos bántalmazás okozta jogos felháborodás, másfelől pedig az az alapos félelemérzés váltott ki, hogy az őt bekeríteni igyekvő üldözői ismét bántalmazni fogják. (K. 5848/1937. J. H. XII. 467.) 54. A jogos védelem határát ugyan túllépte a vádlott akkor, amikor a már földrebukott menekülő sértettet fejszenyéllel ütlegelte, ez a túlhágás azonban kétségtelenül a Btk. 79. §. ut. bek.-ben foglalt félelmi állapotban történt. A sértett a vádlottnál jóval erősebb testalkatú, veszekedő, garázda természetű egyén volt, a korcsma réme, — ennélfogva a vádlott alaposan félhetett attól, hogy az elbotlott sértett felkel, viszszatér és újból megtámadja őt. (K. 4107/1932. B. XXVI. 57.) 55. Nem tekinthető a jogos védelem túlhágásának az a körülmény, hogy a vádlott az első csapásra leroskadó sértettet továbbra is bántalmazta, egyrészt azért, mert már az első csapás is halálos volt, másrészt pedig azért, mert a sértett ülő helyzetében is a vádlott lábai után kapkodott és így a vádlott a nála sokkal fiatalabb és erősebb sértett további támadásától joggal tarthatott. (K. 4122/1933. J. H. VIII. 124.) 56. A jogtalan és közvetlen támadás veszélye a lefegyverzés után is még mindig fennforogván, a Btkv. 79. §-a szerint a fiatalkorú vádlottnak joga volt arra, hogy a tehetetlen édesanyját és a testvérét fenyegető ezt a veszélyt elhárítsa, amikor tehát a vádlott ebben az irányban ténykedett, akkor ő valóban a jogos védelem terén mozgott. A fiatalkorú vádlott tette azonban annyiban, hogy az ütés oly súlyos volt, hogy atyja ennek következtében meghalt, a jogos védelem határain nyilván túlment, bár ez a 79. §. végbek. foglalt jogszabály szerint nem büntettetik. (K. 6751/1927. G. XXII. 364.)