Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

72 Btk. 79. §. 57. A jövedéki kihágáson tettenkapott sértett által a fegyveres pénzügyőr vádlott ellen intézett jogtalan és közvetlen támadást követő hosszas hajszában kimerült vádlottat a sértett makacs ellenállása, majd vakmerő támadása felingerelte, erős felindulásba hozta, meg is ijesztette s a tisztánlátást és gondolkodást elhomályosító ilyen lelkiállapotban a vádlott a védekezésnek szánt ellentámadás mértékét nem tudta helyesen meghatározni és az alkalmazandó eszközöket helyesen megválasztani s ennek következtében a sértettet riasztólövéssel való megfélemlítés vagy megsebzés helyett megölte. (K. 4258/ 1936. Bj. LXXXIX. 17. o.) Vélt jogos védelem. 58. Minthogy a vádlott téves képzetek nyomán jutott arra a gondolatra, hogy az életét és testi épségét komoly veszély fenyegeti és ennek hatása alatt határozta el a vádbeli tettet is, a vádlottnak a vádbeli cselekmény ténybeli tévedés okából be nem számítható. (K. 1405/1939. Bj. XCII. 51. J. H. XIII. 1019.) 59. A vádlott arra a hírre ment be a táncterembe, hogy fiát megölik. A terembe érve fiát öt ember által körülvéve, azokkal dulakodásban és lenyomott helyzetben találta. Nem volt tudomása arról az előzményről, hogy a fia támadt rá késsel a sértettre és társaira és hogy azok a késnek elvétele és az ő megfékezése végett dulakodtak vele és nyomták le őt. Abban a tudatban volt, hogy fiát, annak életét veszélyeztető közvetlen és jogtalan módon megtámadták. A Btk. 79. §-ában meghatározott jogos védelem tényálladékához tartozó e ténykörülmények tekintetében tehát tévedésben volt, mely tévedés cselekményének beszámíthatóságát a Btk. 82. §. első bekezdése értelmében kizárja. (K. 2578/1939. Bj. XCII. 53.) 60. A nagybeteg és babonásan képzelődő T. elhitette a vádlottakkal, hogy 3 nap múlva eljön az őt gyötrő szellem vénasszony képében és előbb az ablakon, majd az ajtón fog hármat kopogni, azután bejön a szobába és ha meg nem akadályozzák, a szellem elveszi az életét. Az adott esetben az eseményeknek hajszálnyi pontossággal való véletlen összetalálkozása folytán a csekélyműveltségű, babonára hajlamos vádlottak a feszült várakozástól is módfelett felizgatva, valóban abban a téves hitben voltak, hogy az előre jelzett háromszori kopogtatások után a szobában megjelent és egyenesen T. felé közeledő, a szobában jelenvoltak által nem ismert és általuk soha nem látott siketnéma vén koldusasszony az, aki T. életét veszi. A vádlott tehát a sértettben a beteg barátja egészségének megrontóját látta, akinek megjelenésében a beteg barátja személyét fenyegető jogtalan ós közvetlen támadást vélt felismerni. Ezért ez a cselekménye a vádlottnak a Kúria meg-