Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 79. §. 69 helyzet — a támadók fellépéséből, ütőeszközeik minőségéből és az őrökön ejtett kisebb sérülések nyomaiból rnegítélhetően — sem volt olyan, hogy a támadást lőfegyver használatával, főként pedig ennek ölésre irányuló használatával lehetett csak elhárítani. Ennélfogva a támadás nem volt oly mérvű és erejű, ami az őröket szokatlan helyzet elé állíthatta volna, a jogos védelem határai túllépésének oka félelem, ijedtség vagy megzavarodás nem is lehetett. (K. 2497/1936. J. H. XI. 265.) 41. A sértett az előzetes szóváltás után puszta kézzel támadt a vádlottra s az, hogy az ebből keletkezett kölcsönös dulakodás és ütlegelés közben a sértett a vádlott szemüvegét leütötte és a vádlottat a hajánál fogva a föld felé nyomni igyekezett, a legtávolabbról sem indokolta a vádlottnak azt a cselekményét, hogy a zsebkését előrántsa és azt mélyen a sértett lágyékába döfje. A védekezésnek ez a módja nem lóvén jogos, nem lehet szó a jogos védelem menthető túlhágásáról sem. (K. 4558/1934. Bj. LXXXVII. 12. o. G. XXVIII. 378. J. H. VIII. 54.) 42. A vádlott akkor, midőn védelméül követ kapott fel s azt üldözői felé hajította, a helyzet természeténél fogva az ösztönszerű védekezésnek csak azzal a mértékével élt, mely tárgyilagos szempontból is az őt fenyegető veszély elhárítására szükségesnek mutatkozott. (K. 6284/1910. B. IV. 175.) 43. A Btk. 79. §. második bekezdése kifejezetten nem kívánja meg a védekezésnek a támadáshoz, ennek súlyához és eszközeihez mért arányosítását ezért nem zárja ki a jogos védelem megállapítását, hogy a vádlott a támadás visszaverése közben értékesebb jogi érdeket sértett meg vagy súlyosabb sértést ejtett, mint aminőt a támadás neki okozott. A jogos védelem azonban nem azt jelenti, hogy a jogtalanul megtámadott személy maga állapítja meg subjectíve, hogy ő mit vélt szükségesnek a támadás visszaverésére. A jogos védelem határát, a szükségességet illetőleg a bíróság hivatott megítélni, vájjon objectíve szükséges volt-e a vádlott cselekménye a támadás visszaverésére. (K. 6280/1931. Bj. LXXXIV. 149. o. B. XXV. 90.) Megszűnt támadást követő cselekmény. 44. A jogos védekezés a támadó harcképtelenné tételével végetér, amidőn tehát a tettes (a megtámadott) a harcképtelenné vált sértettet (a támadót) ezután még súlyosan bántalmazza, már nem valamely őt, vagy mást fenyegető jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges cselekvést visz véghez, hanem nyilvánvalóan bosszúból bántalmazza a sértettet. (K. 1719/1931. Jhd. II. 19. o.) 45. Aki a sértettet annak lefegyverzése után bántalmazta, amikor további bántalmazástól már nem kellett tartania s a