Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

48 Btk. 69. §. sára volt szükség*, — mégis az eredmény egységes voltára és az ennek az eredménynek létrehozására irányuló szándék egységére tekintettel — cselekményegységet képez. (K. 4200/1935. Bj. LXXXVIII. 101. J. H. X. 334.) 18. Közvetett felbujtds. A Btk. 69. §. 1. p. szerinti felbujtónak tekintendő az a bűnrészes is, aki ugyan közvetlenül a tettessel összeköttetésbe nem lépett, azonban annak felbujtóját reábírta arra az elhatározásra, hogy ez a tettet, egy harmadik személy által véghezvitesse. Nem akadályozza az okozati összefüggés megállapítását a felbujtó ténykedése és a tettes ténykedése között az a körülmény, hogy a két ténykedés között lefolyt idő több hónapra terjed. (K. 4675/1930. Jhd. H. 16. o. J. H. V. 709. — K. 2744/1932. Bj. LXXXVI. 30. B. XXV. 139.) 19. A tettes ismeretlen volta sem akadálya a felbujtás megállapításának. Közömbös, hogy az illető az ismeretlen tettest mikor, milyen körülmények között és mivel bujtotta föl. (K. 593/1932. Jhd. II. 16. o.) A felbujtó tettesi és bűnsegédi cselekménye. 20. Elvi. Ugyanazon egy személy a büntetendő cselekményben tettes és bűnrészes nem lehet; ha tehát a tettes egyúttal felbujtó is volt, ez csak mint súlyosító körülmény jöhet figyelembe. (K. 2183/1888. — B. H. T. III. 258.) 21. Elvi. A Btk. 69. §-ának 1. pontja szerinti bűnrészességbe, mint súlyosabba, a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bűnrészesség beleolvad. (K. 4280/1912. B. H. T. V. 483. — Ugyanígy Jogegység. K. 4647/1938. J. H. XIII. 287.) Bűnsegély fogalma. 22. Bűnsegéd, ki a tettesnek a vég-hezvitel módja tekintetében tanácsot ad. (K. 6330/1917. Bj. LXX. 239. o.) 23. Véghezviteli cselekményben részvétel. A szándékos emberölésnél azok, akik az ölés véghezvitelében szándékosan részt vesznek, tettestársak, azok pedig, akik ölési, tehát tettesi cselekedetet nem követnek el, de tudják, hogy más ezt teszi és ezt tudva, társuknak ezt a cselekvőségét valamikép szándékosan előmozdítják — pl. a helyszínen erőtényezőt jelentő jelenléttel — azok bűnsegédek. (K. 3999/1935. — Bj. LXXXVIII. 30.) 24. A bűnsegédi bűnrészességnél a szándéknak, amellyel valaki a bűntett vagy vétség elkövetését előmozdítja vagy könnyíti, arra kell irányulni, hogy a tettes a cselekményt végrehajthassa; így a bűnsegédnek tudnia kell, minő bűncselekményt szándékozik a tettes végrehajtani és akarnia is kell, hogy ez a cselekmény véghezvitessék. (K. 5180/1929. Bj. LXXXII. 59. o. G. XXIII. 332.)