Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 69. §. 49 25. A segítőnek, hogy bűnsegéddé váljék, akkor, amikor segít, tudnia kell, hogy az, akinek segít, bűncseleményt szándékozik elkövetni. A vádlott azonban akkor, amikor a húga, B. vádlott, öngyilkossággal való fenyegetőzésének engedve, elvitte húgát C-hez, amivel egyúttal a közreműködése végett is ért, — csak azt tudta, hogy a húga a méhmagzatát elhajtatni akarja, azt azonban nem, hogy a C. az elhajtásra vállalkozik. A. közreműködése tehát nem a C, hanem a B. szándékához és így nem annak, hanem ennek alapcselekményéhez kapcsolódik. (K. 1827/1935. Bj. LXXXVII. 67. G. XXIX. 447.) 26. Magábanvéve a vádlottnak a sértett kérdésére adott válasza — vagyis annak elbeszélése, hog-y miként elkövetett bűncselekményért volt büntetve, tanácsadásnak nem tekinthető — és miután nincs is megállapítva, hogy az elhalt a magzatelhajtást az elbeszélt módon követte el —, a vádlottat bűnsegély címén nem lehet elítélni. (K. 110/1937. J. H. XI. 611.) 27. Bűnsegédi bűnrészesség: ha valaki a bűncselekmény elkövetését örtállással és bátorítólag ható megjelenéssel előmozdítja és könnyíti. (K. 4584/1931. Jhd. II. 17. o. J, H. V. 1241.) 28. Passzivitás. A vádlott feleség jelen volt férje meggyilkolásánál, de férje megmentése végett, bár ez módjában állott volna, közbe nem lépett. Férjének megölését sem szóval, sem tettel megakadályozni nem törekedett. A vádlott ezen szándékos passzív magatartásával a tett elkövetéséhez való hozzájárulását árulta el és fiának a gyilkosság véghezvitelére való elszántságát fokozta, ami a pszihikai bűnsegédi bűnrészesség fogalma alá esik. (K. 2816/1929. Bj. LXXXI. 184. o.) 29. A gyilkosok munkájának zavartalan végrehajtását bizonyos fokig előmozdította az is, hogy a vádlott, bár előzetesen be volt avatva a tervükbe, apját az őt fenyegető veszélyre nem figyelmeztette, másrészt pedig jelenléte dacára közömbösen hallgatta az életéért küzdő atyja segélykiáltásait és nem akadályozta meg akár segélykiáltással, akár tőle telhető egyéb módon a tett végrehajtását, holott erre mint gyermek, az erkölcsi törvények szerint kötelezve volt. (K. 3345/1933. B. XXVII. 28.) 30. Elvi. Megvesztegetés. A vádbeli kötelességszegésre elhatározott közhivatalnok jutalmazása bűnsegédi bűnrészesség és nem felbujtás: mert a tettesben az elhatározás már megvolt, arra őt tehát reábírni nem kellett. Minthogy azonban a tettes elhatározása a kézhez veendő jutalomtól volt feltételezve, a jutalom adása a kötelességszegést előmozdította. (K. 3497/1916. B. H. T. VI. 590. Gr. XVII. 80.) 31. Nem hatályos bűnsegélyezés nem büntethető. Nem bűnös a személyes szabadság megsértésében, ki az elfogatás alapjául szolgálható jegyzőkönyvet felveszi és rendeltetési helyére juttatja, ha a sértett letartóztatása e ténykedéstől Büntetőjog I. 4