Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 69. §. 47 13. Nem felbujtás annak cselekménye, akinek szavai hatást gyakoroltak ugyan a vádlottra, ez a hatás azonban — minden hatékonysága mellett — csak másodlagos jelentőséghez jutott az ölési szándék kialakulásánál amaz esemény mellett, mely a vádlott ölési szándékát pillanatok alatt kirobbantotta. Téves ugyan az a jogi érvelés, mintha felbujtói bűnrészesség csak akkor valósulna meg, ha a tettes a bűncselekményt egyedül és kizárólag a felbujtó tevékenységének hatása alatt határozza és követi el: amennyiben felbujtás az is, amikor más egyéb okok is közrehatnak a tettes szándékának kialakulására és csak az kell, hogy a felbujtó tevékenysége legyen az az ok, ami a tettes elhatározását döntően befolyásolta. (K. 3348/1932. G. XXVI. 417. Jhd. II. 16. o.) 14. Ellenállás hiánya. Abból a tényből, hogy a szülésznő már az első kérésre nemcsak megígérte mingyárt, hogy a leányon segíteni fog, hanem még vigasztalta is a kétségbeesett özv. P. P.-nét, sőt ugyanakkor ő maga hozta szóba a jutalmazás kérdését is; világosan következik, hogy nevezettnek megnyerése nem ütközött semmi akadályokba, sőt a kérés már az első lépésre kellő megértésre talált. Az akaratátvitelnek ez a könnyű módja világos jele annak, hogy özv. P. P.-né cselekményéből a felbujtói bűnrészesség alkotóelemét képező reábírás ismertető jelei hiányoznak. (K. 8278/1930. G. XXIV. 328.) 15. A tömeg elhatározására és az azt követő erőszakoskodásra a vádlott felhívása volt döntő hatással, a vádlott által tervbe vett és a tömeg által véghez vitt cselekményért tehát a vádlott, mint felbujtó felelős. Nem mentő körülmény az, hogy a tömeg önmagában is izgatott és elkeseredett volt, mert a reábírás fogalmának nem kelléke, hogy a felbujtó lelki ráhatása az elhatározás kizárólagos oka legyen. (K. 1969/1935. J. H. IX. 873.) 16. Valamely jogügylet létrejöttéhez szükséges akaratnyilvánításnak mindkét részről komolynak kell ugyan lennie, az akaratnyilvánítás komolyságának az egyik részről való hiánya azonban csak az ügyletnek magánjogi hatályára lehet kihatással, de nem érinti a benne résztvevő személyek felelősségét és különösen nem azét, akinek akaratnyilvánítása komoly volt, még ha az az agent provocateur kezdeményező fellépésére történt is, mert ilyen fellépése esetén csak ennek felelőssége lehet kétséges, de még azé sem, ha az agent provocateur hivatalos kötelességében jár el. (K. 3754/1933. B. XXVII. 46.) Jegyzet. Az agent provocateurre l. még az 1922:XXVI. t.-c. 1. §-ának 33. és 3. §-ának 1. jogesetét. 17. Több személy felbujtása. A vádlott ténykedése, noha az eredmény elérésére több személy akaratának befolyásolá-