Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 192—193. §. 195 teljesít: vádlott a Btk. 192. §-ában bűnös. (K. 4473/1890. M. f. h. V. 201.) 3. Vádlott a lelkészt papi ruhában a templomban létekor a prédikáció után szóval megtámadta. És bar a lelkész a megtámadás pillanatában a szószékről lejött és épp ekkor funkciót nem teljesített, a törvény az ily körülmények közt megtámadott lelkészt addig, míg a szertartás jelvényeit le nem tette: a Btk. 192. §-ában megbatározott védelemben részesíti. (K. 3773/1895. Bj. XXXII. 249. o.) 4. A vád tárgyául szolgáló jelenet akkor történt, midűn a sértett lelkész temetési szertartás teljesítésére indult, de azt még meg nem kezdte. Minthogy pedig a Btk. 192. §-a csak akkor alkalmazható, ha az állam által elismert vallás lelkésze vallási szertartást teljesít: a vallás elleni vétség tényálladéka a jelen esetben fenn nem forog. (K. 1423/1903. M. f. h. XIV. 197.) X. FEJEZET. A személyes szabadságnak, a házjognak, továbbá a levélés a távirda-titoknak közhivatalnok általi megsértése. Hatáskör: 193., 194,. 195., 199., 200., 201. §§-ok: a törvényszék tanácsa; — 196., 197. járásbíróság. (L. 1897:XXXIV. t.-c. 17. 1., 4. p., 18. §. I. 1. p., az esküdtbíróság jelenleg szünetelő hatáskörére: 1897:XXXIV. t.-c. 15. §. I. 5. p.) 193. §. Azon közhivatalnok (460. §.), aki hivatali hatalmával visszaélve, törvényellenesen valakit elfogat, elfog, vagy letartóztat: a személyes szabadság elleni vétséget követi el, és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. I. Minősített esetek: 195. kártalanítás: 198. mellékbüntetés: 202. §. II. A 460. §-ra utalás helyett a 461. §-t kell érteni. Jogesetek. 1. A községi bíró is lehet a Btk. 193. §-ába ütköző vétség alanya. A Btk. 193. §-ában meghatározott vétség tényálladékához a törvényellenes letartóztatás, vagy elfogatás valóságos megtörténte kívántatik meg; az elővezetést tartalmazó üzenet közlése a letartóztatással egyáltalán nem azonosíható még akkor sem, ha a sértett az elővezetés tényleges foganatosításától tarthatott is, s ettől tartva, önként eleget tett a felhívásnak. (K. 3117/1911. B. V. 120.) 13*