Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 105. §. 121 II. A jelen elhatározásom I. pontjában engedélyezett kegyelem kiterjed úgy a tettesekre, mint a részesekre s úgy a befejezett bűncselekményre, mint annak kísérletére, valamint a kegyelem alá eső bűncselekménnyel kapcsolatos bűnpártolásra is. A jelen elhatározásommal a jogerősen elítéltek részére engedélyezett kegyelem — ideértve azokat az eseteket is, amelyekben a bíróság a büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztette —, kiterjed úgy a jogerősen kiszabott fő- és mellékbüntetésnek, mint a fő- és mellékbüntetés még végre nem hajtott részének elengedésére. IV. A Kormányzó Úr Ő Főméltóságának 1940. évi február hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározása Magyarország kormányzójává választásának huszadik évfordulóján engedélyezett kegyelem tárgyában. (I. K. XLIX. 2. sz. 41.) Végrehajtási rendelet: 13.000/1940. I. M. (I. K. XLIX. 2. sz. 44.) I. Kegyelmezési hajlandóságommal ezúttal is elsősorban azok felé fordulok, akik engem sértettek meg és ehhez képest kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel a kormányzó megsértésének az 1940. évi február hó 1. napja előtt elkövetett vétsége (1920. évi I. törvénycikk 14. §. és 1913. évi XXXIV. törvénycikk 2. §.) miatt három hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre, vagy akár fő-, akár mellékbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatatlansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni, úgyszintén azokat is, akik ellen az 1940. évi február hó 1. napja előtt elkövetett ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni, — kivéve, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel három hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetést állapított meg. Ha a bíróság ily cselekmény miatt még nem jogerős ítélettel három hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésbüntetést állapított meg, az eljárást tovább kell folytatni s abban a kérdésben, hogy a terhelt ezen pont alapján részesült-e kegyelemben, a jogerősen megállapított büntetés mértéke az irányadó. II. Kegyelemben részesítem továbbá azokat is, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel: 1. az 1878. évi V. törvénycikk (Btk.) második részérték VI. fejezetében (171—174. §-ok, 1913:XXXIV. törvénycikk 3. §.) meghatározott izgatás miatt, 2. az 1921. évi III. törvénycikk 6., 7. és 8. §-aiban meghatározott vétség miatt, feltéve, hogy ez a cselekmény nem az állam- és nemzetellenes érzület célzatos megnyilvánulása volt, hanem az indulat fellobbanásából fakadt;