Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 89—92. §. 97 174. Ügyvédjelöltnél a büntetlen előélet nem enyhítő. (K. 3222/1928. Bj. LXXX. 140. o.) 175. Tanítónál a büntetlen előélet nem enyhítő. (K. 7143/1923. Bj. LXXVI. 137. o.) 176. Kereskedőnél a büntetlen előélet, mint foglalkozásának alapfeltétele, nem nyomatékos enyhítő körülmény. (K. 902/1916. Bj. LXIX. 92. o.) 177. Újságírónál a büntetlen előélet enyhítő hatása egészen jelentéktelen. (K. 1906/1938. Bj. XC. 112.) 178. A büntetlen előéletnek nincs jelentősége, ha a bűncselekmény elkövetése óta a vádlottat börtönnel és szándékos vétség miatt pénzbüntetéssel büntették meg. (K. 2528/1938. Bj. XCI. 32.) Jóvátétel. Kár megtérülése, kár kisebb foka, mint enyhítő körülmények. 179. A Btk. 232. §-a esetében nagyon nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a vádlott a cselekménye által okozott sérelmeket jóvátenni igyekezett azáltal, hogy az alsófokú bírói ítéletek után a sértettel házasságot kötött. (K. 2138/1933. B. XXVII. 10. Jhd. II. 21. o. Ugyanígy K. 722/1930. B. XXV. 64. Jhd. II. 41. o. J. H. V. 152.) 180. Gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége esetében nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a sértettet a baleset után a vádlott részesítette első segítségben akként, hogy őt gépkocsiján orvoshoz szállította és ilyen módon tettének káros következményeit nyomban a helyszínen jóvátenni igyekezett. (K. 2146/1930. B. XXIV. 138. G. XXIV. 341.) 181. Hitelsértésnél enyhítő: az eddig lejárt tartozás kiegyenlítésében mutatkozó jóvátételi szándék. (K. 2817/1938. Bj. XCI. 38. J. H. XIII. 19.) 182. Nem enyhítő körülmény a bűncselekménnyel szerzett tárgyak megkerülése, ha az nem a terhelt önkéntes elhatározásának és közreműködésének a következménye, hanem hatósági intézkedés eredménye. (K. 3338/1938. Bj. XC. 83.) 183. Nem enyhítő, hogy a vádlott a főtárgyaláson a sértettnek elégtételt kívánt szolgáltatni, mert bűnösségét nem ismerte el, sőt állításainak valóságát kívánta bizonyítani, ez pedig a megbánás és elégtételadási készség őszinteségét kizárja. (K. 1906/1938. Bj. XC. 112.) 184. Enyhítő körülmény, hogy a vádlott a sértettől bocsánatot kért. Ennek azonban kevés jelentősége van, ha a bocsánatkérés a hatóság előtti rágalmazás elkövetése után több mint négy év multán történt, mikor a tszék és a tábla már megállapította a vádlott bűnösségét. (K. 2097/1939. Bj. XCII. 102.) Büntetőjog: I. 7