Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1785. §. Házastársi öröklés. 63 1914. MD. IX. 181. annak kiemelésével, hogy a hitvestársi öröklés arra a vagyonra is kiterjed, amelyet az örökhagyó házastárs a különélés ideje alatt szerzett. Módosulnia kell ennek a jogtételnek abban az esetben, ha a házastársak közt ezek iránt per volt folyamatban s ebben a további eljárást ítélethozatal nélkül meg kellett szüntetni amiatt, mert az egyik házastárs ezt megelőzően meghalt s ennek folytán önmagától megszűnt a házassági kötelék is. Ilyen esetben vizsgálni kell az örökösödési igények szempontjából azt, hogy a felhozott tények alkalmasak voltak, avagy lehettek volna-e a házasság érvénytelenítésére s illetve arra, hogy a házassági kötelék az életbenmaradt házastárs hibájából íelbontassék. (P. I. 2939/1924. Gr. XIX. 735.) E. H. 217. sz.: Ha a házastársak elválasztattak, egyikük sem veheti igénybe a hitvestársi örökséget. Hitvestársi öröklés úgy a házasság előtt, mint annak tartama alatt szerzett vagyonból követelhető. (125/1886. PHT. 217.) — Indokok: Felperest hitvestársi öröklési igényével elutasítani kellett, mert ő férjétől szentszéki ítélettel férje vétke miatt, még 1860-ban, ágyra és asztalra nézve, bizonytalan időre elválasztatott, s azóta férjétől elváltán élt. Az ily elválasztás után pedig a házastársak egyike 6em veheti igénybe a hitvestársi örökséget, mely különben nemcsak a közszerzeményi, hanem egyáltalán minden szerzeményi — úgy a házasság előtt, mint annak tartama alatt szerzett — javakból követelhető. Mert a hitvestársi öröklés lényege a kölcsönösség, úgy hogy az egyik házastárs öröklési igényének megszűnésével a másik házastárs öröklési igénye is megszűnik. Hitvestársi örökösödésnek nemcsak a házastársak együttélése tartama alatt szerzett, vagyis közszerzeménynek minősülő vagyonra, hanem az elhalt házastársnak bármely más minőségű szerzeményi vagyonára is van helye akkor, ha az elhalt házastárs után leszármazó örökös és érvényes végrendelet nem maradt, s a túlélő házastárs hitvestársi örökösödési jogosultságára az a körülmény sincs befolyással, hogy a házassági együttélés közössége az ő hibájából vagy vétkességéből szűnt meg. (2596/1916. MD. X. 172 ) Az a körülmény, hogy a feleségét, az örökhagyót, évekkel ezelőtt elhagyta, idegen községbe költözött s ott ágyasságban élt és él jelenleg is: felperesnek hitvestársi örökösödési jogát azért nem zárja ki. (1128/1910. MD. IV. 147.) A hitvestársi öröklés jogalapja az érvényes házasság létrejötte és az, hogy a házassági kötelék az egyik házasfél haláláig fennálljon. A hitvestársi öröklés szempontjából a törvény nem tesz különbséget együttélő és különélő házastársak között s nincsen olyan állandóan követett bírói gyakorlat sem, amely akár a különélésnek, akár az öröklési jogi tekintetben érdemetlenséggel