Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

64 Mt. 1785. §. Házastársi öröklés. nem terhelt túlélő házasfél egyéb vétkességének a hitvestársi öröklésre jogszüntetö hatályta tulajdonítana. Az öröklési jog körében érdemetlenségi okul nem szolgál a nőnek az a magatartása, hogy a férjétől való különélés ideje alatt a hitvestársi hűséget megszegte. (P. I. 2280/1921. Mjog Tára III. 69.) A házastárs hűtlen elhagyása önmagában véve nem érdemetlenségi ok és a házassági kötelék fennállása mellett a hitvestársi öröklési jog elenyészését csak abban az esetben vonja maga után, ha az örökhagyó az elhagyás alapján a házasság felbontását kérhette és a házassági pert megindította, vagy arra megbízást adott. Felperesek azonban nem is állították, hogy az örökhagyó a házassági pert az alperes ellen megindította, vagy arra megbízást adott, valamint azt sem, hogy a per megindításában gátolva volt, ennélfogva azt sem, hogy a per megindítási jog megilleti. (P. I. 2543/1928., J. H. II. 930.) A kir. Kúria gyakorlata szerint a házastársat a 218. 6zámú elvi határozatban nem érintett abban az esetben sem illeti törvényes öröklési jog, ha az örökhagyó — halála idejében — a házasság felbontását kérhette és ez iránt vagy az ágy- és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet megindította, vagy erre megbízást adott — avagy a kereset megindításában gátolva volt. Igaz, hogy a beszerzett iratok szerint az örökhagyó az úgynevezett tanácsköztársaság idejében, 1919. június hó 17. napján házasságának felbontása iránt keresetet indított és a tanácsköztársaság családjogi bírósága 1919. évi július hó 2-án kelt ítéletével a házasságot felbontotta. A rendes bíróságok működésének szünetelése alatt lefolytatott ez az eljárás és az ennek folyamán hozott említett határozat azonban a 4038/1919. M. E. számú rendelet 2. és 4. §-ai értelmében érvénytelen. (C. I. 2317 1928., J. H. III. 779.) Nem illeti meg a házastársat a hitvestársi öröklés akkor, ha házastársának törvényes oka volt a házasság felbontására és az eziránt szükséges lépéseket megtette vagy legalább is kinyilvánította a házasság felbontására irányuló komoly szándékát, azonban annak végrehajtásában akadályozva volt. (C. I. 7671/1928. MD. XXIII. 53.) Az id. törv. szab. I. R. 14. §-a szerint a szerzeményi vagyonban leszármazó örökös és végrendelet nemlétében hitvestársi öröklésnek van helye, amely öröklési jog a polgárjogi határozatok tárába 218. szám alatt felvett 4750'1905. P. számú elvi jelentőségű határozat értelmében csak a házasság jogerejű felbontása esetén enyészik el, ellenben sem a házastársak állandó különélése, sem az életbenmaradt házastárs oly magatartása, amely érdemetlenségi ok megvalósítása nélkül házassági perben vétkességének megállapítását vonná maga után, az öröklési jogot meg nem szünteti. Megállapítja a kir. Kúria hogy a há-