Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

26 Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. Kielégített örökös kiesése. Az örökhagyó által kielégített örökös az örökségi kapcsolatból kiesik akként, hogy sem az örökös, sem a neki juttatott érték számításba nem jön. (801/1911. MD. V. 175.) Jogszabályaink értelmében a szülő által még életében az örökrészre nézve kielégített gyermek úgy tekintendő, mintha az öröklési kapcsolatból kiesett volna. (P. I. 6625/1924. PJE. I. 21. I.) 3. Méltatlanság az öröklésre. 1770. §. Méltatlan az öröklésre: 1. aki az örökhagyó életére tört; 2. aki az örökhagyót szándékosan és jogellenesen oly állapotba hozta, amelynek következtében többé végintézkedést nem tehetett vagy végintézkedését vissza nem vonhatta; 3. aki az örökhagyót szándékosan megakadályozta vagy csalárd megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel reábirta, hogy végintézkedést tegyen vagy végintézkedését visszavonja; 4. aki az örökhagyótól származó vagy neki tulajdonított végintézkedés tekintetében az okirathamisítás vagy a szándékos hamis tanuzás bűncselekményét követte el; 5. aki avégből, hogy örököljön, nem az örökhagyónak, hanem más oly személynek életére tört, akinek halálától öröklése függött, és erről a cselekményről vagy elkövetőjéről az örökhagyó — haláláig — nem tudott vagy tudott ugyan, de oly állapotban volt, hogy többé végintézkedést nem tehetett vagy végintézkedését vissza nem vonhatta; ez a méltatlanság azonban csak arra az öröklésre terjed ki, amely a sértett halálától függ. Házastársának hagyatékában öröklésre méltatlan az a házastárs, aki tudva, hogy házassága még fennáll, új házasságot kötött. Az öröklésre való méltatlanság fogalmának megjelölésére