Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1767. §. Szerzetes öröklésreképessége. 23 ezen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalom jogi következményeitől. A kongregációk tagjai még abban az esetben is, ha fogadalmuk nem határozott évekre, hanem határozatlan időre szól, ezen fogadalmuk következtében nincsenek örök időre kötve rendjükhöz, amennyiben a rendből bármikor, minden kötelezettség nélkül kiléphetnek, vagyonuk felett halál esetére szabadon rendelkeznek; hatályos végintézkedés hiányában pedig vagyonuk felett a közönséges törvényes örökösödés áll be, magának a kongregációnak sem törvényes örökösödési joga, sem valamely köteles hagyományhoz nincsen igénye és vagyonuk tekintetében a kongregáció tagjai rendszabályuk értelmében csak annak a korlátozásnak vannak alávetve, hogy vagyonuk haszonélvezete az alatt az idő alatt, mig a rend kötelékéhez tartoznak, a kongregációt illeti meg. Ehhez hasonló az irgalmas nénék társulatának F) alatt csatolt szabályzata is, amelynek tagja a felperes. A felperes által tett szegénységi fogadalom tehát jogi hatásában abban különbözik az ünnepélyes fogadalomtól, hogy ez utóbbi úgy a rend tagjára, mint magára a rendre nézve, eltekintve a pápai felmentés esetét, örök időkre feloldhatatlan és hogy ennek folyományaként, az ily szerzetesnek minden vagyona ipso jure magára a szerzetre átszáll. Mindezeknél fogva a felperes öröklési képességét helyesen állapította meg az elsőbíróság. (1903. máj. 26. 2831.) A mechitarista szerzetesrend alapszabályai értelmében ezen rend tagjai hagyományok elfogadására szerzési képességgel bírnak. A reájuk megnyílt s hagyatékukba tartozó hagyományra nézve az egyházjognak hazai törvényünk, különösen az 1715: LXXI. t.-cikkel is egyező rendelkezése szerint azon szerzetesrend, amelyhez tartoztak, tekintendő örökösnek. (1905. febr. 14. 674/1905.) A szerzetesrendből kilépett szerzetesre nézve nem állanak fenn a szerzőképesség korlátozásai. (P. I. 4449/1914. MD. IX. 156.) Az ünnepélyes fogadalmat tett szerzetes is hatályosan rendelkezhetik élők közt — és pedig ingyenesen is — arról a vagyoni értékről, amelyet, bár a rend kötelékében megmaradt, a szerzeten kívül teljesített lelkészi működésével szerzett. (Rp. 160/1915. MD. IX. 238.) Az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetes az egyéni vagyonszerzés jogáról az őt befogadó szerzetrend javára lemondottnak tekintendő; szerzőképességének ez a korlátozása azonban megszűnik, ha a rendből kizáratván, a pápától engedélyt kapott a vagyonával való szabad rendelkezésre. (Rp. I. 966/1916. MD. X. 161.) A letett ünnepélyes szegénységi fogadalomnak a szerzetes egyéni vagyonszerzési jogát korlátozó hatálya — a szerzetes halálán kívül — csak a szerzetes-rend eltörlésével vagy pápai engedély folytán szűnik meg. (Rp. I. 5626/1918. Mjog Tára II. 11.)