Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

24 Mt. 1768. §. Méhmagzat öröklése. Méhmagzat öröklése. 1768. §. Csak az örökölhet, aki az öröklés megnyíltakor életben van. Az öröklés megnyíltakor már megfogant méhmagzat azzal a feltétellel, hogy élve születik meg, úgy örököl, mintha már az öröklés megnyíltakor életben lett volna. Megegyezik az élö joggal. Az alperes férje, aki örökhagyó gyermeke volt, az örökhagyó előtt halt meg, következésképpen reá nézve az anyja utáni öröklési jog nem nyílott meg és így az alperes az örökhagyó hagyatékát férje örököseként sem szerezhette meg. Nem változtat ezen az sem, hogy az alperes férjének elhalálozása holttányilvánítás útján állapíttatott meg, mert az alperes meg sem kísérelte bizonyítani azt, hogy a férje a holttányilvánítás dacára az örökhagyót túlélte. A H. T. 74. §-ában foglalt családjogi rendelkezés a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint az öröklési jogosultság kérdésének elbírálásánál figyelembe nem jöhet. (C. I. 3181/ 1933., J. H. VIII. 46.) Az utóöröklés az utóörökösödés esetének beálltával (2052. §.), azaz rendszerint az elöörökös halálával nyílik meg, az ulóörökösnek tehát csak ekkor, nem pedig az örökhagyó halálakor kell életben lennie. Az örökhagyó halálakor még meg nem fogant ember, illetőleg még létre nem jött jogi személy örökössé nevezése, mint a megszületés, illetve létrejövetel esetére szóló utóörökösnevezés bír hatállyal (1916. §. 1. és 2. bek.; alapítványra 1. 95. §.). Még meg sem fogant ember vagy még létre nem jött jogi személy részére szóló hagyomány csak a megszületéssel, illetve létrejövetellel nyílik meg, vagyis eddig az időpontig a hagyománnyal terhelt örökös (alhagyomány esetén: hagyományos) hagyományi kötelezettsége nem válik esedékessé (2056. §.2. bek.; 300. E. H., 1. alább). V. ö. még: Mt. 1911., 2052. §§. E. H. 202. sz. Az örökhagyó halálakor még nem létező és meg sem fogant személy örökös nem lehet. Következéskép a még meg nem született és meg sem fogant személyeknek örökösül való kijelölése csak mint utóörökösnevezés bir joghatállyal. — Az indokolásból: Az öröklési jog természetéből folyó szabály, hogy eltekintve a jogi személyektől és az örökhagyó halálakor már megfogant méhmagzatnak törvényeink által szabályozott különleges helyzetétől, az örökség rendszerint csak az örökhagyó halálakor élö személy javára nyílhat meg: amiből következik,