Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

XV folytak, amelyek tekintetében elegendő Teleszky, Dell' Adami, Grosschmid és Szászy-Schwarz neveit említenünk, annál kevésbbé igazságos, minél távolabbi őstől származott a vagyon és ugyanily arányban nehezebb természetesen — már csak az időbeli távolság miatt is — ezen vagyoneredet bizonyítása is. A nagyszülői csoporton túl egyébként az ági öröklésnek alig van gyakorlati jelentősége és így ebben a távolabbi körben legtöbbnyire csak üres perlekedésre nyújt alapot és azt eredményezi, hogy bíróságaink és liberális fellebbviteli rendszerünk folytán főleg a kir. Kúria indokolatlanul vannak megterhelve végeredményben egészen csekély jelentőségű ági vagyont tárgyazó, de rendkívül hosszadalmas, elkeseredett és időtrabló perekkel. A Mt. azonban abból indul ki, hogy „az ági öröklés a magyar családi felfogásnak megfelelő, évtizedek óta meggyökerezett öröklési rend, melynek fenntartását belső igazságossága is támogatja. Az ágiság ugyanis lényegében a leszálló öröklés alapgondolatán sarkal, amennyiben azt kívánja elérni, hogy a vagyon annak ivadékai körében maradjon meg, aki azt szerezte. Ez az alapgondolat magában véve oda utal, hogy az ági öröklés intézményét a törvényes öröklésre hivatott rokonság egész körében tartsuk fenn. Az ági öröklésnek a szülői és nagyszülői csoportba tartozó rokonságra szorítása különben sem nyugodnék elvi alapon, mert sem az ágiság, sem a verség igényeinek nem felelne meg teljes mértékben." (Ptkj. ind. IV. kötet 2. fej. 1. pont.) Ehhez képest a Mt. mai korlátozás nélküli alakjában tartja fenn az ági öröklést és érintett visszásságainak részleges enyhítése céljából csupán a nem-ági szülő, mint törvényes örökös szülői haszonélvezetét hozza be — voltaképen egyetlen lényeges újításként — az ági vagyonba. (1810. §.) Túlnyomó tekintetben agrárjellegű országunk öröklési jogának kodifikálásáról lévén szó, feltűnhetik az, hogy az „agrár öröklési jog" nem egészen szabatos gyűjtőneve alatt összefoglalható ama reformjavaslatokat sem valósította meg a Mt., amelyek földbirtok- és szociálpolitikai célokból óhajtják a mezőgazdasági jószágok öröklésének mai rendjét (a törzsöröklés bevezetésével stb.) módosítani. A kötelesrész körében (2018. §.), továbbá az örökösödési osztály szabályozásánál (2137—2139. §§.) tartalmaz ugyan a Mt. a középbirtok terjedelmét meg nem