Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

XVI haladó mezőgazdasági jószágnak hozadéki értékben való számbavétele tekintetében a fenti reformgondolatokon alapuló egyes szabályokat, amelyeket különben a földreformtörvény az ú. n. oszthatatlan családi birtok megteremtésével már korábban is megvalósított, de ezeknek a jelentősége meglehetősen csekély. Kitűnik ez abból is, hogy ilyen családi birtokot eddig alig alapítottak és nemcsak a régi öröklési rend fenntartóinak hívei között találtak e szabályok ellenzésre, hanem viszont a reformereket sem elégítik ki. Tekintettel a régi intézményekhez ragaszkodó népünknek ilyen újításokkal szemben táplált idegenkedésére, nagyobb és főleg gyors elterjedésre az ilyen tárgyú esetleges új intézmények aligha is számíthatnak és így helyesen cselekedett a Mt., amidőn kikapcsolta szabályozási köréből ezt a problémacsoportot, amelynek elejtése fölött korántsem szabad ugyan a legbehatóbb megfontolás nélkül napirendre térni, de amely megvalósítása esetében is természeténél fogva speciális törvény kereteibe kívánkozik. Ha viszont nem a Mt. által megvalósulatlanul hagyott öröklési jogi reformterveket nézzük, hanem fennálló öröklési jogunk alapintézményein és vezérelvein tekintünk végig, úgy azt látjuk, hogy a Mt. ezeket kivétel nélkül úgyszólván teljesen érintetlenül hagyta. Nevezetesen fenntartotta az ági öröklés, az özvegyi jog és a hitvestársi öröklés belefoglalásával a mai korlátozásnélküli parentális rendszerű törvényes öröklést, alaki és anyagi végrendelkezési jogunkat a vagyonlekötő és így gazdasági szempontból némely oldalról kifogásolt utóörökösödés jogával együtt, továbbá a kötelesrész intézményét és a mai jogállapotnak megfelelően szabályozza az öröklés jogi hatásait is, amennyiben fenntartja az ipso jure öröklés elvét, az örökösnek a hagyatékra korlátozott felelősségét a hagyatéki hitelezőkkel szemben, az örökösök jogközösségét az osztály előtt és végül az örökösödési osztálynak és az osztályrabocsátásnak mai szabályait. Ezek után fel kell vetnünk a kérdést, hogy a Mt. negyedik címe tulajdonképen mit is újít és mennyiben módosít jelenlegi öröklési jogunkon? Az újítások alább következő részletes áttekintését egyelőre mellőzve, a választ egyetlen mondatban úgy adhatjuk meg, hogy a kódex segíteni igyekszik azokon a hiányokon, amelyek élő jogunk szokásjogi rendszerének szükségképeni velejárói.