Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

96 Jász-kún hitvestársi öröklés. Az indokolásból: A meg nem támadott tényállás szerint az örökhagyó és neje, az alperes, a jászkún kerülethez tartozó kiskunhalasi illetőségűek; állandó lakásuk is ott volt, s örökhagyó Kiskunhalason, mint állandó lakhelyén halt meg; helyes tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint az elsőbíróság által idevonatkozóan felhozott indokok alapján kimondotta, hogy az örökhagyó hagyatéka körüli vitás kérdések megbírálásánál az ideiglenes törvénykezési szabályok által fenntartott jászkún V. statútum rendelkezései nyernek alkalmazást, annál is inkább, mert: [mint fentebb a ,,fej"-ben]. (1916. máj. 30. P. I. 2683/1916. PHT. 405. sz.) A Jászkún V. Statútum alkalmazhatósága szempontjából az a döntő kérdés, hogy a házasfelek a házasság megkötésekor jászkún területen telepedtek-e meg. Az e részben nem vitás tényállás szerint az örökhagyó és az alperes Szolnokon kötöttek házasságot, Szabadkán telepedtek meg és a házasság fennállásának egész tartama alatt nem laktak a volt jászkún kerületekhez tartozó helyen. Ennélfogva közömbös az a kérdés, hogy az örökhagyó a jászkún kerületekhez tartozó kiskunhalasi illetőségű volt-e vagy sem, mert egymagában véve az a tény, hogy házasfelek nem laktak a volt Jászkúnsághoz tartozó területen, kizárja a jászkún statútum rendelkezéseinek alkalmazását. (C. I. 1988/1932. J. H. VII. 1084.) A megállapított tényállás szerint az örökhagyónak a házasságkötéskor Jászszentandráson volt az állandó lakhelye: odavaló illetőségű is volt és a házasfelek a házasságkötés után folytonosan Jászszentandráson laktak, az örökhagyó onnan vonult a háborúba. A házasságot ugyan a felek nem jász területen kötötték, — ez azonban a most előadottakra való tekintettel közömbös. Minthogy Jászszentandrás a volt jász kerülethez tartozott, ennélfogva a nő hitvestársi öröklésére és közszerzeményi jogaira a Jászkún V. Statútum rendelkezései az irányadók. Ezeknek az alkalmazását nem zárja ki az a körülmény sem, hogy a hagyatéki vagyon a Jászságon kívül a szomszédos Heves községben fekszik. Igaz ugyan, hogy a Jászkun Statútumban foglalt jogszabályok nem a Jászkún nemzetségből származók személyéhez fűződő kiváltságos jogot, hanem az egész Jászkúnságra kiható területi jogot foglalnak magukban (405. számú E. H.) — a területi jog azonban nem azt jelenti: hogy a vagyonnak ezen a területen kell feküdnie, hanem azt, hogy a jog alkalmazása szempontjából figyelembe jövő személyek ennek a kiváltságos jogterületnek joga alá tartoznak. A Jászkún özvegy közszerzeményi és hitvestársi öröklési igényének elbírálása szempontjából pedig az az irányadó, hogy a házasságkötéskor a férjnek hol volt az állandó lakhelye, — ez pedig a tényállásI