Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Jász-kún hitvestársi öröklés. 97 ból kitünöleg Jászkún területen volt. (C. I. 7655/1929. J. H. V. 497.) E. H. 565. sz.: A jászkún V. statútum 1. és 2. §-ában foglalt jogszabályok s az azokhoz fűződő állandó bírói gyakorlatunk szerint a nem közkereső nőt a férje szerzeményi ingatlanaiból tulajdonul mi sem illeti, hanem ezek törvényes leszármazó nem létében a férj vérszerinti rokonaira szállanak; a szerzeményt képező ingó hagyatékból pedig a nem közkereső özvegy hitvestársi öröklés címén egy örökrészt örököl, nemkülönben a közkereső özvegyet az ingatlanba fektetett pénzösszegből szintén egy örökrész illeti. Az egész hagyatékra kiterjedő hitvestársi öröklés tehát csak abban az esetben foghat helyet, ha az örökhagyó férj nemcsak mag nélkül, hanem egyéb maradék hátrahagyása nélkül halt meg, amiből következik, hogy a férj vérszerinti örökösei az özvegy nőt a törvényes örökösödésben megelőzik. (P. L 2683/1916. PHT. 565.) E. H. 220. sz.: A jászkún V. statútum 2. §-ában a férj szerzeményét tevő ingó hagyatékban a nem közszerző özvegyet hitvestársi örökösödés címén egy örökrész illeti. (827/905. PHT, 220.) A jászkún statútum szerint maradék alatt az örökhagyónak minden vérszerinti rokona értendő. (P. I. 90/1919. MD. XIII. 97.) Az állandó bírói gyakorlat szerint (220., 565., 810. sz. E. H.) a jászkún V. statútum 1. §-ában említett maradék alatt, nemcsak leszármazó, hanem általában véve, a törvényes öröklésre hivatott vérszerinti rokonok értendők. (C. I. 1854/1930. J. H. VI. 1245.) A jászkún V. statútum rendelkezéseinek a kir. Kúria gyakorlatában elfogadott értelme szerint a törvényes öröklésben a jászkún férj oldalági rokonai a szerzeményi vagyonra nézve is megelőzik az özvegyet, kivéve az ingó hagyatékból és — közkereső özvegynél — a földbe befektetett pénzösszegből járó egyéb örökrészt. (C. I. 7089/1930. MD. XXV. 80.) A jászkún asszony közös szerzőnek csak az esetben tekinthető, ha a házastársak az asszony közszerzői voltát szerződésben megállapították, vagy a szerződésben a nő, mint szerzőtár® felvétetett, vagy a nő kimutatja, hogy a szerzőnek alapjául az ő vagyonának jövedelme szolgált. (P. I. 90/1919. — MD. XIII. 97.) A jászkún statútum szerint a férj a főszerző és a feleség természetben csupán azokat az ingóságokat követelheti, amelyek az ő külön vagyonából természetben megvannak, amennyiben pedig a feleség külön vagyonához tartozó ingóságok a háDr. Fa'oinvi i öröklési ]o£.