Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

54 Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. alatt a hitvestársi hűséget megszegte. (P. I. 2280/1921. Mjog Tára III. 69.) A házastárs hűtlen elhagyása önmagában véve nem érdemetlenségi ok és a házassági kötelék fennállása mellett a hitvestársi öröklési jog elenyészését csak abban az esetben vonja maga után, ha az örökhagyó az elhagyás alapján a házasság felbontását kérhette és a házassági pert megindította, vagy arra megbízást adott. Felperesek azonban nem is állították, hogy az örökhagyó a házassági pert az alperes ellen megindította, vagy arra megbízást adott, valamint azt sem, hogy a per megindításában gátolva volt, ennélfogva azt sem, hogy a per megindítájog megilleti. (P. I. 2543/1928. J. H. II. 930.) Az id. törv. szab. I. R. 14. §-a szerint a szerzeményi vagyonban leszármazó örökös és végrendelet nemlétében hitvestársi öröklésnek van helye, amely öröklési jog a polgárjogi határozatok tárába 218. szám alatt felvett 4750,1905. P. számú elvi jelentőségű határozat értelmében csak a házasság jogerejű felbontása esetén enyészik el, ellenben sem a házastársak állandó különélése, sem az életbenmaradt házastárs oly magatartása, amely érdemetlenségi ok megvalósítása nélkül házassági perben vétkességének megállapítását vonná maga után, az öröklési jogot meg nem szünteti. Megállapítja a kir. Kúria, hogy a házastársat a 218. számú elvi jelentőségű határozatban nem érintett abban az esetben sem illeti törvényes öröklési jog, ha az örökhagyó halála idejében a házasság felbontását kérhette s ez iránt, vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet előterjesztette, a jelen esetben azonban ez meg nem történt. Amennyiben tehát valónak bizonyulna is az a tényállítás, hogy felperes az örökhagyót jogos ok nélkül elhagyta és 15 éven át más nővel ágyasságban élt, ezzel csak a felperesnek a házasságfelbontás vagy az ágytól és asztaltól elválás okául szolgálható vétkessége nyerne bizonyítást, azonban ennek a vétkességnek házassági perben való érvényesítése nélkül a felperes hitvestársi öröklési joga elenyészettnek nem tekinthető mert az örökhagyó ezirányú akaratnyilvánítása nélkül is érvényesülő érdemetlenségi okot csak az örökhagyó élete vagy valódi végakarata ellen való törés s illetve annak a bírói gyakorlat által megállapított esetei valósítanak meg. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy érdemetlenségről csak a Hk. I. R. 52. és 53. címeiben felsorolt kitagadási okok valamelyikének fennforgása esetén lehet szó, téves ugyan, mert az érdemetlenség esetei a kitagadási okokkal nem azonosak, ez a tévedés azonban a per elbírálását nem befolvá solja. (P. I. 1996/1927. J. H. II. 517.)