Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

12 Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. záró minőségének megjelölése által, p. o. mint örökös meg van nevezve, — még ha az harmadik személy volna is, — a követelési jog a biztosított összegre nézve a kedvezményezett részére szereztetik meg, úgy hogy ezen jog a biztosított életében is a kedvezményezettet illeti meg és csakis a jog érvényesítésének időpontja tekintetében van a kedvezményezett a halasztó feltétel által korlátozva: a budapesti kir. ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (234/1885. Gr. Dt. III. 11.) A D) alatti életbiztosítási ügylet F. H. szerződő féllel olykép köttetett, miszerint az Első magyar általános biztosító-társaság nevezett szerződő félnek 5000 frtot biztosít, mely a biztosított halála után ennek örököseinek, mint kedvezményezetteknek fizetendő, ha pedig a biztosított F. H. 1893. évi okt. 28-án még életben leend, saját részére fizetendő. Miután pedig F. H, a most jelzett időn belől elhalt, a D) alatti intézkedésének megfelelően a biztosítási összeg nem F. H.-t, hanem amak örököseit, mint kedvezményezetteket illeti, kiknek ezen biztosítási összeghez való feltételes tulajdoni joguk a halasztó feltétel bekövetkezésével, vagyis F. H. halálával hatályba lépett; minélfogva az életbiztosítási összeg néhai F. H, örökségét nem képezvén, az nevezett örökhagyó adósságai miatt le nem foglalható, s illetve végrehajtás alá vehető nem volt. (9523/1885. Gr. Dt. III. 8.) Habár az 1881: LX. t.-c. 66. §. első bekezdése csakis azokról az esetekről rendelkezik, melyekben az életbiztosítási kötvény valamely meghatározott személy vagy az örökösök nevére szól, az előmutatóra szóló életbiztosítási bárcának jogi természetéből folyólag még sem szenvedhet kétséget, hogy a kérdéses kötvény a biztosított hagyatékához tartozónak csak akkor volna tekinthető ha felperes kimutatta volna: hogy az a biztosított haláláig annak kizárólagosan birtokában volt, anélkül, hogy annak átruházása iránt élők közti jogügylet útján rendelkezett volna, illetőleg ha a fennforgó esetben igazolta volna, hogy az még néhai K. A. által elzálogosíttatott, s hogy azt a zálogtartó a néhai K. A. nevében birlalja, mert csakis ily körülmények mellett lehetne megállapítani azt, hogy a kötvény a biztosított hagyatékában találtatott. Ezt azonban felperes be nem bizonyította, mert az A) a. halálesetfelvétel és B) a. végrehajtási jegyzőkönyvben e kérdésre vonatkozólag bizonyítékul szolgálható adat nem foglaltatik s e két okmány tartalma egymástól lényegileg el is tér. amennyiben az A) a. szerint a bárca néhai K. A. özvegye mint kedvezményezett birtokában volt. s utóbb ugyanaz által elzálogosíttatott ellenben a B) a. végrehajtási jkönyv szerint a kötvény állítólag még néhai K. A. által zálogosíttatott el, mely ellentét felperes részéről a perben fel nem világosíttatott. Ezekhez képest az ala^oerben elutasítási indokul szolgált jogi alánok nem lévén megdöntve, feloerest újított keresetével is elutasítani kellett. (1885. nov. 12. 678.) A hagyaték csak oly jogok és kötelezettségekből áll, ame-