Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1767. §. Öröklésreképesség. 13 lyek az örökhagyót illették; amiből önként következik, hogy a biztosított halála folytán esedékes életbiztosítási összeg annak hagyatékához nem tartozhatik. (6053/1897. Gr. Dt. III. 9.) Az örökhagyó halála folytán esedékes életbiztosítási összeg az örökhagyó hagyatékához nem tartozik. — A hagyatékhoz az örökhagyót illető, vagy illethető vagyonok tartoznak, az örökhagyó halála esetére kötelezett életbiztosítási összeg azonban nem a biztosított örökhagyó, hanem a kedvezményezett javára lévén fizetendő, az nem a biztosított örökhagyó, hanem a kedvezményezett tulajdonát képezi; az a körülmény pedig, hogy az életbiztosítási összeg az örökhagyó leltárába felvétetett, ezen követelést egymagában hagyatéki vagyonná nem minősíti. (6369/ 1901. és 5880 1887. Gr. II. 17. — Állandó gyakorlat. — Azonos: 6053/1897., 4605/1902.) Annak a vitás kérdésnek az eldöntésénél, hogy a biztosítási összeghez kinek van igénye, nem az örökösödési jog szabályai veendők alkalmazásba, hanem egyedül az vizsgálandó, hogy a biztosítási szerződés szerint ki a biztosítási összeg felvételére hivatott kedvezményezett. (179/1902. Gr. II. 18. — Azonos: 5880/1886. — Ellenkező: 56/1890. és 7548/1885.) A kedvezményezetteket illető életbiztosítási összeg hagyatéki vagyonnak nem tekinthető. E szabály akkor is áll, ha kedvezményezettekül a biztosított örökösei — habár minden közelebbi megjelölés nélkül — vannak megnevezve. (P. IX. 1061/1917. MD. XI. 180.) Ha az életbiztosítási kötvényben kedvezményezettekként a biztosítottnak törvényes örökösei jelöltetnek ki, külön intézkedés hiányában az életbiztosítási ősszeg nem illeti meg a végrendeletben megnevezett általános örökösöket. (P. I. 1480/1922. MD. XV. 113.) 2. Öröklésreképesség; kiesés az öröklésből. 1767. §. Öröklésreképes minden személy, kivéve amennyiben a törvény szerint nem örökölhet. Megegyezik fennálló jogunkkal. Az alábbi idézendő jogszabályok szerint az öröklési képesség nincs meg, illetve korlátozva van: 1. külföldieknél, ha nincs viszonosság; 2. törvényesen elismert hitfelekezeteknél (1895: XLIII. t.-c. 9. §.); 3. szerzeteseknél és apácáknál; 4. az oszthatatlan családi birtoknál, (205. old.) melyet nem igényelhet az elmebeteg, a gyengeelméjűség miatt gondnokság alá helyezett s a siketnéma (1920: XXXVI. t.-c. 74. §.); 5. vitézi teleknél, (208. old.) melynek átvételére nem alkalmas az a személy, aki a vitézi telekkel kapcsolatos közszolgáltatások teljesítésére szellemileg vagy testileg képtelen vagy