Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

140 Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (korlátozása). tik, abban az esetben, ha azt a leszármazó örökösök indokolt lakásszüksége megkívánja és ha a ház terjedelménél fogva meghaladja azt a lakásszükségletet, amely az özvegyet elhunyt férje társadalmi állásánál és vagyoni helyzeténél fogva megilleti, korlátozás alá eshetik, de nem abban az esetben, ha az özvegy és az örökösök kölcsönös viszonya a szülő és a gyermekek közti viszony erkölcsi követelményeinek nem felel meg s ebből folyóan az egy házban lakás az özvegy és az örökösök között állandó egyenetlenkedésre vezethetne. Az özvegyi jog korlátozásának mértékét az örökhagyó társadalmi és vagyoni helyzetére tekintettel akként kell megszabni, hogy a korlátozott özvegyi jog is az özvegynek oly eltartást biztosítsan, mint amilyent férje részéről ennek életében élvezett. Emellett figyelembe kell venni az özvegynek külön vagyonát is. Az özvegyi jog korlátozása kiterjed a hagyatékhoz tartozó gazdasági felszerelésre is. (P. I. 3106/1926. Mjog Tára VIII. 8.) Az illő tartás (mely az özvegyet az özvegyi jognak leszármazók részéről történt korlátozása esetében megilleti) abban áll, hogy az özvegy a hagyaték jövedelméből oly részt kapjon, amely elhalt férjének társadalmi állásához és vagyoni helyzetéhez képest, esetleges saját vagyona jövedelmének figyelembevételével, részére oly megélhetést biztosít, amilyenben férje életében része volt. (P. I. 5563/1926. J. H. I. 65.) A második feleség özvegyi joga. (1840: VIII. t.-c. 18. §.) A jobbágyok örökösödéséről szóló 1840: VIII. t.-c. 18. §-a szerint (1. a Mt. 1812. §-ánál) a jobbágy özvegyének haszonélvezeti jogát, ha az özvegy az örökhagyó második házasságból való felesége és ha a férj első házasságából származó ivadékokkal, mint örökösökkel áll szemben, mostohagyermekei a normális megszorított özvegyi jog mértékénél is szűkebbre korlátozhatják. Ez esetben ugyanis a megszorított özvegyi jog a házasság ideje alatt szerzett vagyonra (melynek fele az özvegyet közszerzeményül illeti) egyáltalán nem terjed ki, a hagyaték egyéb részére nézve pedig csak egy gyermekrész haszonélvezetével kell az özvegynek beérnie, tekintet nélkül arra, hogyan viszonylik az illő eltartásához. Ezt a szabályt bírói gyakorlatunk máig is fenntartotta, de csupán a földműves osztályhoz tartozó (közrendű) örökhagyók özvegyeire vonatkozó merőben rendi jellegű külön szabály gyanánt. Ellenben a nemes vagy honoratior özvegyet, valamint a városi polgár özvegyét (nemkülönben a jászkún özvegyet] a mostoha gyermekkel szemben is ugyan-