Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)
132 Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (korlátozása). Az özvegyet özvegyi joga alapján csupán a tiszta hagyatéki érték haszonélvezete illetvén meg: az özvegyi jog a hagyaték hitelezőinek a hagyatékból való kielégítési jogát nem akadályozhatja. Az özvegy köteles tűrni azt, hogy férjének hitelezői adósuk hagyatéki vagyonából peresített követelésüket kielégíthessék. (P. III. 5984/1921. — MD. XV. 99.) Az özvegyi jog elvileg nem állja útját az állagtulajdonos hitelezője követelésének az állagból való kielégítésének. — Másrészt azonban az örökösök hitelezőjének az özvegyi joggal terhelt dologból való kielégítése az özvegyi jog sérelmére nem szolgálhat és a végrehajtást szenvedők helyébe lépő árverési vevő több jogot nem gyakorolhat, mint ami a végrehajtást szenvedőket megillette. (Szegedi Tábla, P. III. 228/1927. J. H. I. 1426.) Az özvegyi jog megszorítása (korlátozása). 1813. §. Az örökhagyó ivadéka, ha ő az örökös, az özvegytől az özvegyi jog megszorítását követelheti. Ugyanezt követelheti — de legfeljebb csak saját özvegyi jogának megszorított mértéke erejéig — a megszorításra jogosult ivadék özvegye is. Ezt a jogot másra átruházni nem lehet; ellenben öröklés útján ez a jog is átszáll a megszorításra jogosult ivadék oly ivadékára, aki az örökhagyónak szintén ivadéka. Az 1. és 2. bekezdés megegyezik mai jogunkkal, amely a „megszorítás" helyett a „korlátozás" kitételt használja. Bírói gyakorlatunk azonban állandóan hangsúlyozza azt is, hogy megszorításnak csak akkor van helye, ha a hagyaték jövedelme meghaladja az özvegy illő ellátásának mértékét. Ezt a fenntartást a Mt. következő §-a sem pótolja teljes mértékben (1. ott). A megszorításra jogosult ivadék özvegye csak a saját illő tartása erejéig kérheti a megszorítást. „Míg tehát az ivadék részéről történő megszorítás esetében az özvegy illendő eltartására nem szükséges jövedelemfölösleg az ivadék javára esik, addig az ivadék özvegyének részéről történő megszorítás esetében, ha mindkét özvegy illendő tartása kitelt a hagyaték hozadékából, a fölösleg az eredeti örökhagyónak az özvegyét illeti " (Ptkv. jav. ind. IV. 14.) A 3. bekezdés eltér az állandó bírói gyakorlattól, amely szerint a korlátozási jog élők között átruházható az egész örök-