Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (korlátozása). 133 ség, sőt az ahhoz tartozó egyes vagyontárgyak átruházása kapcsán is. Átszáll a megszorítási jog a gyakorlat szerint a leszármazó örökös mindennemű örökösére is, ha a jogosult az eziránti pert még életében folyamatba tette. Kiterjed a megszorító ítélet vagy egyezség hatálya is az ivadék mindennemű örökösére is; ez azonban kétségtelenül megáll a Mt. szerint is, mert hiszen ilyenkor maga az özvegyi jog állománya van lecsökkentve, amit az ivadék halála természetszerűleg nem változtat többé meg. V. ö. a szorosan összefüggő következő §-al, mely azt a mértéket határozza meg, amelyre az özvegyi jogot korlátozni lehet. Földművelő (volt jobbágy) második feleségének özvegyi joga 1. 140. 1. Férj megszorítási joga: Mt. 1816. §. Az özvegyi jog korlátozása általában. Az özvegyi jogánál fogva az özvegyet férje javainak özvegysége tartama alatt való haszonélvezete illeti ugyan, azonban e joga a leszármazó egyenes örökösök által korlátozható. (1899. máj. 25. — 193.) A felperesnek abbeli érvelése, hogy az özvegy elegendő saját vagyonnal birván, özvegyi ellátást nem igényelhet, törvényes alappal nem bír. (422/98.) Tekintettel arra, hogy csak a törvény alapján megszerzett özvegyi jog korlátozásának van helye, az ajándékozási jogügylet alapján szerzett ezen haszonélvezeti jog meg nem szorítható. (6634/1903. Dt. 4. f. I. 176.) Az özvegyi jog korlátozását mindenik örökös önállóan és örököstársaira való tekintet nélkül jogosítva van szorgalmazni; az erre vonatkozó kérelem tehát nem tekinthető olyképen egységesnek, hogy az egyik örökös felebbezése a nem felebbező örököstársakra is kihatna. (P. VI. 2352/1908. MD. II. 214.) Minden rendi különbség nélkül az özvegyi jog megszorítható, ha az a férj hagyatéka után az özvegyet megillető lakást és eltartást és a férj társadalmi álKsát, úgy vagyonát figyelembevéve nagyobb, mint lenni kellene. De ha az özvegy már korábban gyermekeivel egyetértve férje hagyatéka egy részének értékesítésébe és gyermekei közt való felosztásába beleegyezett és így özvegyi jogát gyermekeivel egyetértően korlátozta, további korlátozásnak nincs helye. (5615/1912. MD. VII. 227.) Az özvegyi jog korlátozásának kérdésében az a körülmény, hogy az örökhagyó nemes ember volt-e vagy sem, nem lényeges. (P. I. 7051/1922. — MD. XVI. 88.) A korlátozási jogot az 1840; VIII. t.-c. 16. §-a az özvegy illendő tartásáról történt gondoskodástól feltételezetten a jobbágy férj .javára megállapítja, nemes férjének pedig a job-