Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

116 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. Nincs helye ági öröklésnek az örökhagyó házastársával mint törvényes örökössel szemben oly vagyontárgyak tekintetében sem, amelyeket az örökhagyó házastársától ingyenes jogügylettel kapott. Uj szabály, bár a polg. tvkönyv javaslatának indokolása (IV. kötet, második fejezet, 7. sz. a.) a javaslatban szereplő és tartalmilag azonos rendelkezést azzal indokolja, hogy az „régebbi bírói gyakorlatunk" nyomán jár. V. ö. az 1795. §-hoz fűzött megjegyzéssel és a kiházasítási ingókra vonatkozólag ott közölt bírói gyakorlattal. Az ági vagyon kiadásának módja. 1808. §. Az ági öröklésre jogosult a természetben meglevő ági vagyontárgyakat az ági vagyonérték keretében természetben követelheti, ha értékük az ági vagyon értékét jelentékenyen meg nem haladja és ő a többlet egyidejű megtérítésére kész. Az ági vagyon kiadásával terhelt örökösnek is joga van az ági vagyontárgyakat természetben kiszolgáltatni; azonban e végből a jogosulttól ráfizetést követelni nem lehet. Egyébként az ági vagyon pénzben jár. Lényegében megfelel jelenlegi bírói gyakorlatunknak, mely azonban nem domborítja ki e §. 2. bekezdésének szabályát, hogy t. i. az örökösnek is joga van a természetbeni kiszolgáltatásra és pedig még az ági öröklésre jogosult akarata ellenére is, amit e §. azért mond ki, mert ,,az ági öröklésre jogosultnak és az örökösnek ez a szemben álló természetbeli kielégítési joga ily módon hatályosan megakadályozza, hogy egyik a másik rovására üzérkedjék. Mindegyikük csak úgy fogja természetben követelni vagy kínálni az ági javakat, ha a kielégítés e módjához reális érdeke fűződik". (Ptk. jav. indokolása IV. kötet, második fejezet, 8. pont.) Az elvi és általános érvényű szabály tehát a pénzbeli kielégítés. Az in natura kiszolgáltatás csak kivétel, amelynek fel-