Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. 117 tétele nemcsak az, hogy az ági jószág természetben meglegyen a hagyatékban, hanem az is, hogy a természetbeni kiadás követeltessék, illetve felkínáltassék a megfelelő korlátok közt (t. i. a megfelelő többletmegtérítés felajánlása, illetve az arról való lemondás mellett). [V. ö. az 1811. §-hoz fűzött jegyzettel.] E, H. 229. sz.: Az ági vagyon, amennyiben a hagyatékban természetben megvan, az ági örökösnek természetben ítélendő meg, még abban az esetben is, ha értékét nevezetesen túl nem haladó szerzeményi vagyonnal vegyült össze; ilyen esetben a szerzeményi érték adandó ki készpénzben. (5712/1910. P. — PHT. 229. MD. V. 87.) E. H. 230. sz,: Ha az ági vagyonnal összevegyült és attól el nem választható szerzeményi vagyon értéke az ági vagyonét tetemesen felülmúlja, az ági vagyon pénzbeli értéke ítélendő meg. (P. 4549/1911. — PHT. 230., MD. VI. 82.) Oly esetben, amikor az ági érték a szerzemény értékét többszörösen felülhaladja: a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint a meglevő ági vagyon egészben adandó ki az annak öröklésére jogosultnak és a szerzeményi örökösnek csak a beruházott érték térítendő meg. (P. I. 3342/1922. — MD. XVI. 65.) [Ezen alaptételt, hogy t. i. elegyülés esetén az ági vagy szerzeményi jelleg a túlnyomólag nagyobb értékhez igazodik, lásd: MD. X. 180., V. 87.] Ha az örökhagyó hagyatékának ama részéről rendelkezett halál esetére, mely természetben meglevő ági vagyont képez és ezt nem az ági örökösöknek, hanem másnak, a szerzeményben örökösnek hagyta: akkor az ági érték a hagyaték ama szerzeményt tevő részéből adandó ki, amelyről az örökhagyó nem rendelkezett, amelyre tehát a törvényes öröklés esete beállott. (2324/910. MD. V. 47.) Az ági vagyon, ha természetben megvan, természetben adandó ki még akkor is, ha más nem ági vagyonnal egyesíttetett s egyesítve telekkönyveztetett, mely esetben ági vagyon címen arányos menyiség ítélendő meg. (910/911. MD. V. 149.) Az ági vagyon egy részének hiányzása esetén a hiányzó területnek másik területtel való helyettesítése nem követelhető mert ha az örökhagyó összes ági vagyonát eladta volna, az oldalági örökösök akkor is csak a hiányzó ági vagyonnak pénzértékét követelhetnék s ha az özvegyet ezen javakra az özvegyi haszonélvezet megilleti, úgy ő az elvont ági vagyon egyenértékét letétbe helyezni tartozik. (3337/1904. Dt. 4. f. II. 118.) Az ági vagyon csupán az esetben követelhető természetben, ha az a hagyatékban megvan, ellenben nincs helye annak, hogy a hiányzó ági vagyon helyett a hagyatékban levő hasonló minőségű ingatlan természetben adassék ki az ági örökösnek, hanem